Az alábbi receptet némi fintorgás közepette jegyzem le. Az újonnan kipróbált és megosztandó recepttár ötlete hamarabb jött létre, mint a mai menüm. Nem szégyen, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elképzeltük.

Az imént ment el a Dóri és Nóri, tőlük kérdeztem meg, hogyan sütik a csirkemellet.

Dóri azt mondta, hogy ő fokhagymás tejben áztatja, 1-2 órát, majd kiveszi belőle, sózza, állni hagyja, majd panírozza. Liszt, tojás, morzsa, tojás morzsa.

Nóri azt mondta, ő ritkán süt csirkemellet, ő inkább palacsinta tésztába szereti sütni. Tejföllel és sajttal gazdagítva tálalja.

A Dóri&Nóri recept az lesz, hogy fokhagymás tejben áztatom, sózom, majd palacsinta tésztában kisütöm.

Nálunk most van a káposzta beszerzések ideje, akár fejes káposztáké, akár már gyalult káposztaként. Ehhez gyűjtöttem recepeket, így kaptam ezt az ötletet is Hajnitól.

Az étel nyilván akkor egyszerű, ha van lecsó és kakascomb is hozzá, pláne a római tál is adott. Ez mind megvolt, így hívtam a fiamat, hogy most ő fog főzni. Kicsit csodálkozott, de kíváncsian várta, mire fogom rávenni ? Mégis leginkább az érdekelte, meddig tart a cécó? Nos, ha minden van, akkor ez egy gyors előkészítéssel járó, öndülő étel, rohanó tiniknek, elfoglalt anyukáknak.

Ez kedvenc lesz, mert könnyű a pác, könnyű a sütés. Azért módjával, mert az olajban sütés sok olajat kíván és könnyen megég még olajsütőben is. Vagy még rá kell jönnöm a forszára.

A szüleim nagyon finom riszeshúst tudtak készíteni, de inkább a testvéremnek volt kedvence, ezért legtöbbször akkor készült, amikor ő hazalátogatott az egyetemről. Mivel én ennek előtte kollégista voltam és rizst ettem rizzsel, ő meg sűrűn járt haza, hát kellett vagy 30 év, mire eljött az ideje annak, hogy a mit is készítsek a csirkeszárnyakból töprengés végül rizseshúsba torkolljon nálam. Azt hiszem, a lehető legegyszerűbb módját választottam.

Szomorú vagyok, mert legutóbb egy csodálatos kakaspörköltet készítettem hihetetlenül egyszerűen fűszerezve római tálban, de nem jegyeztem le a receptet és képtelen vagyok újra rálelni. Most egy új receptet próbáltam ki, majd meglátom, hogyan sikerül.

Az első alkalommal, mikor készítettem, nem tudtam azonnal kisütni, ezért lefagyasztottam, majd később a fagyasztóból kivéve és a forró sütőbe téve sütöttem meg. Így is nagyon finom volt.

Továbbra is a gyöngytyúk húsa adja a lehetőségeket a konyhában. A gyöngytyúk javát ugyan római tálban megsütöttem és nagyon jól sikerült, de mégsem volt kedve senkinek azt enni. Mit volt mit tenni, tovább kellett gondolnom, hogy a java javát hogyan tudnám a javunkra fordítani? Szerintem sikerült.

A húskrémhez legtöbbször húslevesben főtt húst szoktam használni. Most épp gyöngytyúklevest főztem, az ebből megmaradt hús adta az ötletet a reggeli kenőhöz. 

Megfőztem a tojásokat, a főtt húst leszedegettem a  csontról. A hozzávalókat egy késes aprítóba tettem, majd ezzel krémesre pürésítettem. A mustárral, sóval, borssal óvatosan ízesítettem, hogy egyik se legyen eltúlozva. Annyi tejfölt tettem csak bele a végén, hogy kenyérre kenhetővé váljon. Pirítós kenyérrel, bármilyen szezonális zöldséggel kiegészítve lehet tálalni. 

Hozzávalók:

• 4 db főtt tojás
• 1 adag főtt hús (kb. 20 dkg)
• 4 db savanyú uborka
• 1 fej vöröshagyma
• 1-3 teáskanál mustár
• 1 csapott mokkáskanál só
• fehérbors
• 1-4 evőkanál tejföl

Felhasználási javaslat:

• Kikapart kifli belsejébe tölteni, sajttal megszórni és melegszendvicsként megsütni.
• Melegszendvics tetejére paradicsomkarikát, fürjtojást sütni.

Egy szép karfiol látványa a zöldségesnél, egy kis maradék rizs okozta fejtörés megoldása egy kis rakott karfiolba torkollt, miután szereztem hozzá darált húst is. A végeredmény egy hatalmas adag rakott karfiol, amit fogalmam sincs, ki fog megenni, mert a gyerekek tuti azt fogják mondani brrr, kettőnknek pedig ez 6 nap hideg-meleg élelem lenne. A tejföl miatt pedig nem is fagyasztható. Ebből ajándékozás lesz :-)

Kaptam egy új fűszerkeveréket, ezt próbálom ki most csirkecombok egyszerű tepsiben sütéséhez.

Évek óta nem főztem kocsonyát, hiszen évek óta nem volt disznóvágás a családomban. Most hentesnél vásárolt jóságokból fogok főzni. Nagy gyakorlatom nincs benne, de leírom, hogyan készül. Azóta sajnos 12 literes lábasom sincs, ezt most kölcsön kellett kérnem a barátnőmtől. Ha jól sikerül a kocsonya, lehet újra szerzek egyet a saját háztartásomba is, mert húsleves főzéséhez is ideálisabb, mint a most szolgáló 8 literes inox fazék.

Nagyon gyorsan kellett valamit készíteni 4 db csirkecombból. A kamrában találtam 1 db 400 g-os üveg Knorr mézes-mustáros szószt, a fagyasztóban volt 450 g zöldségmix, továbbá a gyorsaság hovatovábbja is még rendelkezésre állt, a kuszkusz. Kifejezetten nem kedvelem az üveges szószokat, nem is én vettem ezt a "vésztartalékot" sem, de most annyira ízlett, ami elkészült, hogy megörökítem magamnak, mert így tényleg érdemes tartani 1-1 üveggel ilyen szószt a kamrában.

A karfiolleves készítése közben félretettem 6 db nagy karfiolvirágot, amik pont beleférnek egy üvegtepsibe. Sütőben sajtos, füstölt húsos mártással fogom megsütni.

A hagymától sűrű lesz, a sót azonnal a hagymára teszem, hogy a hagyma puha legyen, vizet nem igazán adok hozzá mindaddig, amíg a hús a saját levét el nem fővi, igyekszem pöríteni, hogy pörkölt legyen és ne vízben párolt hús. Körülbelül itt tartok a pörkölt főzési tanulmányaimban. Részletesebben a receptben.

A HÍD ABC-ben karajt szerettem volna venni még zárás előtt nem sokkal, amikor már szinte teljesen elpakolták a húspultot, de kérésemet még a késői óra ellenére is teljesítették. Előkerült egy szép csontos karaj, szűzpecsenyével. Megvettem az egészet, így ismét készült egy kis adag tejben párolt szűzérme, zsírban sült rántott karaj, sőt, mivel volt egy kevés sonka és sajt is, néhányat inkább tekercsnek állítottam össze. A csontból pedig levest főzök. A hentes mindegyik húst konyhakészen adta át nekem, a karajt szeletekre vágva, a szűzpecsenyét egyben, és a csontokat háromba vágva. Boldoggá tett vele, mert nagyban megkönnyítette és meggyorsította a főzési időmet.

Szombaton az esélytelenek nyugalmával rohantam be nem sokkal zárás előtt a HÍD ABC-be főként lisztet venni a kovászaimnak, de hamarjában rájöttem arra is, hogy térdig gázolok a hétvégében ebédelképzelések nélkül, ezért a húspult felé vettem az irányt. Csodaszép szűzérmék voltak, amit nagyon-nagyon ritkán veszek, de most úgy éreztem, egyszer élünk, és az egyik kedvenc ételemhez a tejszínben párolt szűzérméhez minden más van otthon. Vasárnapi ebéd lett belőle.

A római tálban akkor szeretek sütni, amikor van ideje sütés után még benne kihűlni annyira, amikor már fogyaszthatóvá válik. Viszont addig nem kell hozzányúlni. Igazi hétvégi gyorsan előkészíthető, időre elkészülő ebéd.

A házi disznó- és marhavágások elmaradása után a csontlevesek készítése a boltban kapható kínálatból új megoldásokra ösztönöz. Az elmúlt időszakban az oldalasból szoktam alaplevest főzni, ami csontos is, húsos is és sokféleképpen lehet felhasználni a levét és a főtt húsát is.

Mióta elkezdtem frissen darált húst vásárolni és nem itthon a saját darálómmal darálom, azóta lényegesen többször készül darált húsból étel, mint korábban és ez jóval kevesebb mosogatással, pakolással jár. Viszont a darált hús nagyon kényes termék, ezért hazaérve a lehető leghamarabb fel kell dolgozni. Akár éjjel is, egy sűrű nap után, amikor a család már lepihent és tulajdonképpen az én elmém is, csak a testem automatizálja magát a fazék mellett. Aztán jönnek a gyorsító ötletek. Így készítettem el egy fűszeres alapot éjjel egy paradicsomos szószos raguhoz a gyerekeknek paradicsom nélkül.

Mire a frissen készült lecsó a sok zöldségdarabolás után elkészül, addigra még az is megéhezik, aki nem is szereti a lecsót és inkább nutellás kenyeret eszik helyette. De az elszánt lecsóhívők sem mindig tudnak várni a végtelenig és tovább, na ekkor lehet bevetni számukra a hideg tejfölt a hűtőből.

Sokszor sok lecsót főzni elég unalmas feladat időnként. Néha jól esik leülni és zöldségeket darabolni egyforma méretűre, néha meg úgy érzem, soha nem leszek kész (időre). Az mindig egy jó pillanat, amikor elzárom a tüzet a fazék alatt, igen elégedett szoktam lenni ilyenkor magammal, mintha valami nagy tettet hajtottam volna végre. Pedig még csak ekkor kezdődik a tojásos lecsó készítése. Nem nagy kunszt, csak egy maceracsavar. De megéri.

A kertünkben elkezdett érni a paradicsom, de sajnos idén paprikát nem ültettem, ezért azt most Makón szereztem be a piacon, ahogy a hagymát, fokhagymát is.

Soha nem gondoltam volna, hogy a millió egy helyen kapható hamburger helyett a gyerekeim inkább az enyémet kedvelik meg és rendszeresen követelik, hogy süssek még. Ráadásul a húsevés nem a gyerekek erőssége, de a hamburgerrel úgy tüntetik el a tányérról, mintha legalábbis csokoládéban pácoltam volna a húst. Pedig se pác, se előkészületek, csak hirtelen felindulásból sütés. Akkor lássuk a nagyszerűség egyszerűségét.

Idén nem ültettünk paprikát. Minden nap akartam, de a magok a zacskóban maradtak. Viszont nagyon sok paradicsompalánta lett a kertünkben. Vettem is, magról is sok kikelt és kaptam is elég sokat. Nagy lombos paradicsomgubancok vannak a kertben, itt-ott fürtökben lógnak a zöld paradicsomok, de érett egy sincs. Így szégyen, nem szégyen, piaci paprika és bolti paradicsomszósz adta az alapját az újabb hétvégi nagy főzésnek. Fagyasztóba is került.

A HÍD ABC-ben megláttam a szépen felfűrészelt velőscsontokat, ezért vettem 4 db-ot és hozzá még 4 db marhabordát. Csak mert a piacon vásárolt zöldségek hazahurcolásának legyen már valami igazi értelme is.

Egy tő mángold a kertből és egy izgalmas házias füstölt sonkadarab találkozott egy csomag réteslappal a mai ebédben.