Kaptam friss, házi kecsketejet ajándékba egy 7,5 dl-es üvegben. Nem ittam meg, mert gondoltam, készítek belőle valami különleges ennivalót, de nem találtam semmilyen izgalmas receptet. A napok meg csak teltek, aztán hirtelen eszembe jutott, hogy készítek belőle sajtot, a magam módján. Tényleg csak 7,5 dl kecsketejem volt, de egy próbát megért és a végeredmény csodás lett. Bizony nem kell mindig nagyipari mennyiségeket főzni.

Váratlanul nagy sikere volt a mindig fogyókúrázó barátnőim és a semmit sem megkóstoló gyerekeim körében ennek a sem nem diétás, sem nem sajtmentes sósságnak. A barátnőimet épp karácsony és újév között kínáltam meg vele, ami világviszonylatban is diétamentes időszak, lecsaptak rá és nem bírták abbahagyni az eszegetését. Mindig csak még egy utolsót ettek csak belőle. A gyerekeknek pedig egy hosszúnak tűnő utazáshoz tettem be az útitáskába, aztán elérkezett az a pont, amikor lecsaptak rá és rácsodálkoztak, hogy ez mennyire finom. Pedig sajtos. Időnként azért sütök ilyet, mert muszáj a sajtot már felhasználni, akkor a sajt mennyiségéhez igazítom a hozzávalókat.

A sajtkészítésből maradt sárga, édeskés ízű tejsavó felhasználására kerestem recepteket, végül a ricotta készítés kipróbálása mellett döntöttem. Közel 2 liter tejsavóm maradt, melynek a tetejére kiült még egy réteg sárgás tejzsír, ezért gondoltam, hogy ezt érdemes lenne még tovább macerálni.

Igazából a váci piacon vásárolt házi tej utolsó pillanatos megmentése volt most a feladat, de megugrottam.

Azért volt muszáj sajtot készítenem... mert volt 50 dkg túróm, ami pont máig volt dátumozva. Pont máig... Szóval a fél éve ívkezdetet indító sajtkészítős vágyam fél óra alatt be is teljesült.