Ez most egy gyors lasagna volt, mert gyengélkedünk és se időm, se türelmem nem volt főzni. A fiúk viszont betegek lettek és itthon maradtak, valamivel elő kellett állnom ebédiődben, bár a reggeli tojásrántotta és lágytojás után azért volt időm az ebéd kitalálására, mert azzal jól elteltek.

A fűszeres darált húst összefőztem paradicsomlével, ez volt a ragu. Emellé készítettem egy hamis besamellt, amit nem vajjal készítettem, hanem főző margarinnal. Tudom-tudom, de most ilyen időket élünk. Örülök, hogy ez is van és hálás vagyok érte. A nyáron az asszony barátaimmal készítettünk többféle száraztésztát, az egyike a bazsalikommal és paradicsompürével ízesített lasagna tészta volt, ami eddig váratott magára a spájzban. Ma megláttam, eszembe jutott, hogy van még egy kis paradicsomos ragu a hűtőben, aminek nem volt túl nagy sikere mikor elkészült. Lasagnaként viszont kifejezetten tetszett a betegeskedő fiúknak, akiknek szerencsére étvágyuk az van a láz és köhögés ellenére. 

Most a besamell mártást írom le magamnak, mert jól sikerült.

A főzőmargarint felmelegítettem, majd a lisztet hozzáadtam és habverővel simára kevertem. Hozzáöntöttem a hideg tejet, szerecsendiót, fehér őrölt borsot, sót és a habverővel folyamatosan kevergetve besűrítettem. 

A lasagna sütő tepsi alját beborítottam a raguval, erre tettem a tésztalapokat, erre került a megmaradt ragu fele, A  besamell fele, majd egy újabb adag tészta. Erre a ragu másik fele, a besamell másik fele és a tetejére vastag reszelőn sajtot reszeltem.

180 fokon 30 percig sütöttem.

Hozzávalók a mártáshoz:

• 5 dkg vaj (sütő margarin)
• 2 púpos evőkanál liszt
• 2-3 dl tej
• fél mokkáskanál só
• fél mokkáskanál őrölt fehér bors
• fél mokkáskanál őrölt szerecsendió

Hozzávalók a lasagnahoz:

• fűszeres darált hús
• paradicsomlé
• lasagna tésztalapok

Az alábbi receptet némi fintorgás közepette jegyzem le. Az újonnan kipróbált és megosztandó recepttár ötlete hamarabb jött létre, mint a mai menüm. Nem szégyen, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elképzeltük.

Készítettem: 2015.12.20. vasárnap

Tegnap a fóti termelői vásárban vettem a Szabó Malomtól finom lisztet, mert állítólag a kalácsokhoz leginkább ezt ajánlják. Az elmúlt hónapokban áttértem arra, hogy csak kenyérlisztet használok itthon. A finom lisztet azért kerülöm, mert nem tesz jót a túl finomra őrölt búza fogyasztása, a teljes kiőrlésűt pedig azért kerülöm, mert nekem fusarium-fóbiám van. Nyilván ez két saját, szélsőséges, tudományosan alá nem támasztott aggodalmam.

Életem első leopárd kalácsához mégis csak finom lisztet akartam használni, ha már ez állt a receptben és épp volt Szabó liszt a vásárban.

Mivel volt itthon öreg tésztám, ezért Limara kuglófjának receptjében írt 3 dkg élesztőt kiváltottam 1 dkg élesztőre és 20 dkg öregtésztára.

Alapvetően Limara könyvéből dolgozom, de ez a recept itt is megtalálható:

https://www.limarapeksege.com/2009/02/kuglof-kelttesztabol.html

A gyerekekkel 1-2 napja bukkantunk rá a neten a leoprád kalács fotóira, azóta nem hagyott minket nyugodni az ötlet. A kisebbik fiam kenyérdagasztás sikerén felbuzdulva most a nagyobbik gyermekem is aktív részt vállalt a tészta összeállításában. Míg én térültem-fordultam a konyhában, addig ő az alkatrészekből egy szép kis gombócot állított össze. Nekem maradt a vajjal összedolgozás kicsit hálátlan feladata, de a kenyérdagasztás sikere olyan hitet adott, hogy most nem kételkedtem abban, nekem is sikerülhet beledolgoznom a tésztába a vajat. Kicsit mancsos móka, de tényleg csak idő kérdése és kisimul az ember keze az egyre kellemesebb tapintású tészta. Kelt tésztával ilyen kis mennyiségben, ilyen ritka alkalmakkor tényleg a legjobb kézzel dolgozni. A tészta életre kel az ember keze alatt.

A dunakeszi Garázs Varázsban vásárolt római tálban sütöttem ki a leopárd kalácsot, szintén Limara útmutatása alapján.

https://www.limarapeksege.com/2011/11/kenyer-romai-talban.html

A római tál az egyik legnagyszerűbb konyhai kincsem, eddig még finomabbnál finomabb ételeket sütöttem benne, de sütőpapírral bélelve kalácssütésre is tökéletesen alkalmas. Maximum 1/2 kg lisztből összeállított kelt tésztákat érdemes benne letakarva sütni, ez bőven belefér, nem lapul össze és tökéletes lesz. Nem kell aggódni, hogy nem sül át, az enyém még egy kicsit túl is sült, mert nem hittem el, hogy az ajánlott 50-60 perc elég hozzá, pedig hideg tálban, hideg sütőbe téve kezdtem hozzá. Csak letakarva sütöttem, így is barnára sült a héja. 50 percig 220 fokon, 10 percig 200 fokon végig letakarva sült.

Sütés után azonnal kiemeltem a kalácsot a forró római tálból, nehogy kiszáradjon, megégjen.

Ma reggelig kellett várni az első szeletre, mert éjjel 11 után lett kész, de megérte. A férjem hozta ide a gép mellé, vajjal, kávéval. Csodafinom. Csodakedves. Csodaférj.

Ez egy igazi beszélgetős, vendégvárós kalács, amit akkor is elkezdhetünk készíteni, amikor a vendég megérkezik és van kedve a konyhában beszélgetni. Egyszerű elkészíteni, de a gombócolós-nyújtós-tekerős része tökéletesen alkalmas arra, hogy munka közben fecseregjünk. Amíg sül és kicsit kihűl, addigra a munka közben elindított csevej átalakul igazi beszélgetéssé.

Óriási ötlet, nem tudom kitől származik, de nagyszerű és finom. Direkt nem írom, hogy cukkini sztrapacska, mert igazából a sztrapacska textrúráját, annak egyediségét nem hozza. Ez egy finom, markánsabb állagú galuska, ami a kamrában kóborló, kicsit öreges cukkininek is jó feldolgozási lehetősége lehet. Íze szerintem egyáltalán nem érződik, kicsit sűrűbbre kell készíteni a tésztát a leíráso szerint, én is ezt követtem. A galuska könnyen szaggatható, könnyen fő, szép formájú lesz és finom.

A reszelt tészta és a házi tarhonya feltétele a keményre gyúrt tészta, de az nekem nem nagyon megy. A gépesítéssel próbálkoztam, többé-kevésbé sikerrel.

Továbbra is a gyöngytyúk húsa adja a lehetőségeket a konyhában. A gyöngytyúk javát ugyan római tálban megsütöttem és nagyon jól sikerült, de mégsem volt kedve senkinek azt enni. Mit volt mit tenni, tovább kellett gondolnom, hogy a java javát hogyan tudnám a javunkra fordítani? Szerintem sikerült.

A darázsfészek egy fantasztikus kelt tésztás sütemény, eddig ritkán sütöttem, de mindig nagyon különleges volt. A mai egy kicsit túl/hirtelen sült, ezért ropogós lett a héja, amire rásült a cukros dió, ez abszolút a kürtős kalácsra emlékeztetett engem. Tudom, soha többet nem fog így sikerülni, de azért leírom még most frissibben a receptet, hátha.... egyszer... nagyon sokszor... bárcsak...

Ez még egy kísérleti próbálkozás volt, amiben a talált recept alapján 5 dkg élesztőt használtam és 25-30 dkg öregtésztát, de tervezem, hogy csökkentem az élesztő mennyiségét és tovább próbálkozom vele. Mindenesetre az első próbálkozás nagyon finom lett.

Kovászmánia, kovásztrendek, karanténkonyhák ide vagy oda, nekem az öregtésztával készült kenyerek, kalácsok, kiflik, zsömlék váltak be a legjobban.

Kedves barátnőm Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lakik messze tőlem, ezért telefonon szokta nekem konyhatitkait elárulni. Ezt az egy tojásos grízgombóc receptet is tőle tanultam, ő meg a netről.

Ritkán készítek lepényeket, de ezt a most kipróbált receptet kétszer is megismételtem a hétvégén. Nem különösebben készültem arra, hogy lepényt fogok sütni, ezt is kifejezetten a hűtőben lévő alapanyagok felhasználása sürgette.

Na, ez is a sose sikerül listán van igen előkelő helyen... de nem adom fel, rendszeresen próbálkozom. Új és újabb módokon rontom el. Hol túl sűrű, hol túl híg, hol túl édes, hol túl savanyú, de volt már csomós és főzelékszerű, vagy túl sok tésztát főztem bele, vagy épp nagyon keveset. Ami biztos, finom ízű paradicsomból főzni a legegyszerűbb és várhatóan a legsikeresebb.

Egy fakanálnyi vajat felolvasztottam, erre került 2 evőkanál liszt. Világos színűre pirítottam a lisztet, de nem volt olyan sok zsiradék, hogy ez egy krémszerű anyag legyen, inkább morzsás volt és jó illatú.

Felöntöttem hidegvízzel és habverővel megpróbáltam simára keverni. Végül megvártam, hogy felforrjon, kitartóan kevertem, ez jól besűrűsödött és majdnem úgy nézett ki, mint egy sűrű besamell mártás.

Felöntöttem 2 üveg házi paradicsomlével. Jó csomós lett ismét, de kitartóan a habverővel próbáltam elsimítani.

Kétszer sóztam, mert a natúr paradicsomlé nem volt sós, de elsózni sem akartam.

Cukor az ment bele jócskán, a recept eredetileg 2 evőkanállal írt. (A menzán nem is paradicsomlevest adtak, hanem paradicsom szörpöt, ha visszaemlékszem annak édes ízére.)

Amikor felforrt és még mindig csomós volt, botmixerrrel tökéletesen simára lehetett kevertetni. Ez után tettem bele a betűtésztát (Gondos Cekkertől) és mivel nekem ebből a receptből és ízlésem szerint is hiányzott a hagyma, ezért egy fej hagymát egészben és egy-két babérlevelet is még belefőztem az íze kedvéért.

Zellerlevelet nem mindig szoktam belefőzni, pedig tudom, hogy szokás azzal is ízesíteni.

A zellerlevelet régebben a fagyasztóban tároltam frissen tartó fóliába csavarva.

Az utóbbi években már, ha sikerült egy alkalommal több zellerlevelet is vennem, vagy esetleg volt a kertben, akkor inkább aszalógéppel megszárítottam és úgy tároltam.

*****

Hozzávalók:

• vaj
• liszt
• hőkezelt paradicsomlé
• só
• cukor vagy méz
• egy egész fej hagyma egyben
• egy-két levél babérlevél
• 1-2 szál friss vagy szárított zellerzöld
• betűtészta (Gondos Cekker) esetleg eperlevél tészta

A grízgombócot szeretik a legjobban a gyerekek, persze, hogy ennek az elkészítése a legnehezebb, mert vagy sikerül vagy nem. Rendszeresen próbálkozom megfejteni a titkát, ennek során szerintem én már mindenféle-fajta nemsikerült grízgombóccal találkoztam. Kitartásomban segít, hogy időről-időre jól sikerül és akkor nagyon megdicsérnek érte a gyerekek.

A szilvásgombócgyártás mellékágán készült nudli is, mert ez végre egy olyan kézi készítésű étel, amit mindenki szeret a családomban. Mindenki más ízesítéssel fogyasztja, az én feladatom csak a nudli legyártása, a többit megoldják már ők maguk.

Szilvával, meggyel, cseresznyével is meg lehet sütni ezt a süteményt, ezekkel már próbáltam, de piros- és feketeribizli, áfonya, sárgabarack is kerülhetne rá. Nagyon egyszerű összeállítani a tésztáját, ami le is fagyasztható és mág tovább variálható az elkészítése.