A szüleim nagyon finom riszeshúst tudtak készíteni, de inkább a testvéremnek volt kedvence, ezért legtöbbször akkor készült, amikor ő hazalátogatott az egyetemről. Mivel én ennek előtte kollégista voltam és rizst ettem rizzsel, ő meg sűrűn járt haza, hát kellett vagy 30 év, mire eljött az ideje annak, hogy a mit is készítsek a csirkeszárnyakból töprengés végül rizseshúsba torkolljon nálam. Azt hiszem, a lehető legegyszerűbb módját választottam.