Húgom találta ezt a receptet még akkor, mikor néhány fürjet ő maga tartott a kertjében. Végre megosztotta velem, melyik kötet rejti ezt a receptet. Szerencsére, hasonló a genetikai- akarom mondani a könyvállományunk is, végül is édestestvérek vagyunk. Nagyon aktuális ez moat nálunk, mert van szerencsém hetente fürjtojást vásárolni. Valószínűleg néhány hétnek még el kell telnie, hogy a megvásárolt tojásokból jusson a levesbe is, mert egy ideig még a gyerekek nassolnivalója lesz, ebben biztos vagyok. Addig is följegyzem ide, hogyan kell készíteni ezt a finom és tartalmas levest, hátha egyszer pont lesz 16 darab fürjtojásom hozzá. később majd kiegészítem a saját tapasztalataimmal a leírást.

A reggeli kávéba kortyolás után derült ki, hogy bizony ezt a tejet egy nappal hamarabb kellett volna meginni. Közel két palack volt még belőle a hűtőben, ezért úgy döntöttem, hogy az egyik üveget aludttejként fogom hasznosítani, a másikat viszont az éhes kaukázusi kefírgombáknak adom, hátha nem sértődnek meg és készítenek belőle kefírt, amit napokkal később is fel tudok még használni, így a tej nem vész kárba.

Újabb módon próbáltam ki a kaukázusi kefires palacsintakészítést. A hozzáadott finomliszt egy részét teljes kiőrlésű búzaliszttel váltottam ki.

Kézzel kevertem simára a tésztáját, ezért jobban odafigyeltem az összetevők sorrendjére, hogy sima legyen a massza.

A gyerekeknek ízlett az első kaukázusi kefires palacsinta, ezért a frissen leszűrt kefirből édesebb tésztát készítettem.

Heti rendszerességgel készül néhány dl kaukázusi kefir a gombácskáim etetése miatt. Igyekszem minden héten valamilyen új ételben kipróbálni. Most palacsintát készítettem olyan kefirből, ami már jó pár napja egy lezárt üvegben várta, hogy felhasználjam. Ilyenkor már elég savanykás a kefir.

2018 májusa óta része a háztartásomnak a kaukázusi kefírgombákkal való kefírkészítés. Egyszer sajnos túl sokáig voltak hűtőn kívül, ezért most már egy másik generációt nevelgetek, de a lelkesedésem irántuk töretlen.

Készítettem róluk néhány fotót, miután leszűrtem róluk munkájuk kefírjét a vacsorakészítés közben. Az egyik képen láthatóak közelről. Ugye milyen gyönyörűek? Ha minden nap etetném őket, akkor kicsivel nagyobb, galuska szerűek lennének. Most kb. 3-4 napot töltenek vízben, de egészen szépen szaporodnak és éldegélnek így is. Heti 1 etetésnél viszont apróbbak lesznek, de a kefírjük akkor is ugyanolyan kellemes lesz.