2 kg gyalult káposztát vettem, életemben először próbálom savanyítani. Állítólag nagyon egyszerű, bár gyerekkoromban mindig óriási patáliák voltak minden ősszel a savanyú káposztából a szüleim között, mert az egyik szerint meleg helyen kell érlelni, tehát a házban, a másik szerint ordenáré büdös, jó annak a pince is. Szerintem minden gyerek utálja a szülei veszekedését, szóval nekem nem kifejezetten jó emlékeim vannak a káposzta savanyításról, de a legjobb búfelejtő, ha az ember új nyomvonalat tapos ki magának. Momentán nem hordós káposztát készítek, hanem üvegeset. Nem 20 kilóból, csak kettőből.

A megpucolt fürjtojások szeletekre vágott vöröshagymával együtt kerülnek egy tárkonyecetes páclébe.

Húgom találta ezt a receptet még akkor, mikor néhány fürjet ő maga tartott a kertjében. Végre megosztotta velem, melyik kötet rejti ezt a receptet. Szerencsére, hasonló a genetikai- akarom mondani a könyvállományunk is, végül is édestestvérek vagyunk. Nagyon aktuális ez moat nálunk, mert van szerencsém hetente fürjtojást vásárolni. Valószínűleg néhány hétnek még el kell telnie, hogy a megvásárolt tojásokból jusson a levesbe is, mert egy ideig még a gyerekek nassolnivalója lesz, ebben biztos vagyok. Addig is följegyzem ide, hogyan kell készíteni ezt a finom és tartalmas levest, hátha egyszer pont lesz 16 darab fürjtojásom hozzá. később majd kiegészítem a saját tapasztalataimmal a leírást.

Na, ez is a sose sikerül listán van igen előkelő helyen... de nem adom fel, rendszeresen próbálkozom. Új és újabb módokon rontom el. Hol túl sűrű, hol túl híg, hol túl édes, hol túl savanyú, de volt már csomós és főzelékszerű, vagy túl sok tésztát főztem bele, vagy épp nagyon keveset. Ami biztos, finom ízű paradicsomból főzni a legegyszerűbb és várhatóan a legsikeresebb.

Egy fakanálnyi vajat felolvasztottam, erre került 2 evőkanál liszt. Világos színűre pirítottam a lisztet, de nem volt olyan sok zsiradék, hogy ez egy krémszerű anyag legyen, inkább morzsás volt és jó illatú.

Felöntöttem hidegvízzel és habverővel megpróbáltam simára keverni. Végül megvártam, hogy felforrjon, kitartóan kevertem, ez jól besűrűsödött és majdnem úgy nézett ki, mint egy sűrű besamell mártás.

Felöntöttem 2 üveg házi paradicsomlével. Jó csomós lett ismét, de kitartóan a habverővel próbáltam elsimítani.

Kétszer sóztam, mert a natúr paradicsomlé nem volt sós, de elsózni sem akartam.

Cukor az ment bele jócskán, a recept eredetileg 2 evőkanállal írt. (A menzán nem is paradicsomlevest adtak, hanem paradicsom szörpöt, ha visszaemlékszem annak édes ízére.)

Amikor felforrt és még mindig csomós volt, botmixerrrel tökéletesen simára lehetett kevertetni. Ez után tettem bele a betűtésztát (Gondos Cekkertől) és mivel nekem ebből a receptből és ízlésem szerint is hiányzott a hagyma, ezért egy fej hagymát egészben és egy-két babérlevelet is még belefőztem az íze kedvéért.

Zellerlevelet nem mindig szoktam belefőzni, pedig tudom, hogy szokás azzal is ízesíteni.

A zellerlevelet régebben a fagyasztóban tároltam frissen tartó fóliába csavarva.

Az utóbbi években már, ha sikerült egy alkalommal több zellerlevelet is vennem, vagy esetleg volt a kertben, akkor inkább aszalógéppel megszárítottam és úgy tároltam.

*****

Hozzávalók:

• vaj
• liszt
• hőkezelt paradicsomlé
• só
• cukor vagy méz
• egy egész fej hagyma egyben
• egy-két levél babérlevél
• 1-2 szál friss vagy szárított zellerzöld
• betűtészta (Gondos Cekker) esetleg eperlevél tészta

A babot és a sonka főzőlevét is a fagyasztóban tárolom felhasználásig. Egyszerre kiveszem és a babot egyszerűen megfőzöm a lében. A sonkalében főtt babból már többféle étel is készíthető, most babfőzelék lett.

A fagyasztóban tároltam a fejtett, száraz, szemes babot és a füstölt sonka főzőlevét is. Kipróbáltam, milyen lenne, ha a babsalátához a sonka főzőlevében főzném ki a babot. A babot sózni nem kellett, de mégis megőrizte jellegzetes, kissé édeskés ízét.