Hihetetlen, hogy a gyerekeim ugyanúgy szeretik a tejjel, cukorral ízesített puliszkát, mint én gyerekkoromban. Talán egy éve főztem nekik úgy, hogy megtetszett nekik, vagy csak megtetszett nekik az a gyermeki filozófia, amit megosztottam velük, hogy ez volt az az étel, amiben legálisan annyi kristálycukrot ehettem, amennyit akartam, mivel a tej jótékonyan elfedte az alatta rejtőző puliszkára kanalazott kristálycukrot. Persze időnként megkérdezték gyanakodva a felnőttek, hogy nem túl sok cukrot tettem-e rá, de szerencsére mindig hamarabb belapátoltam az édes finomságot, mielőbb válaszoltam volna és lebuktam volna.