Ez most egy gyors lasagna volt, mert gyengélkedünk és se időm, se türelmem nem volt főzni. A fiúk viszont betegek lettek és itthon maradtak, valamivel elő kellett állnom ebédiődben, bár a reggeli tojásrántotta és lágytojás után azért volt időm az ebéd kitalálására, mert azzal jól elteltek.

A fűszeres darált húst összefőztem paradicsomlével, ez volt a ragu. Emellé készítettem egy hamis besamellt, amit nem vajjal készítettem, hanem főző margarinnal. Tudom-tudom, de most ilyen időket élünk. Örülök, hogy ez is van és hálás vagyok érte. A nyáron az asszony barátaimmal készítettünk többféle száraztésztát, az egyike a bazsalikommal és paradicsompürével ízesített lasagna tészta volt, ami eddig váratott magára a spájzban. Ma megláttam, eszembe jutott, hogy van még egy kis paradicsomos ragu a hűtőben, aminek nem volt túl nagy sikere mikor elkészült. Lasagnaként viszont kifejezetten tetszett a betegeskedő fiúknak, akiknek szerencsére étvágyuk az van a láz és köhögés ellenére. 

Most a besamell mártást írom le magamnak, mert jól sikerült.

A főzőmargarint felmelegítettem, majd a lisztet hozzáadtam és habverővel simára kevertem. Hozzáöntöttem a hideg tejet, szerecsendiót, fehér őrölt borsot, sót és a habverővel folyamatosan kevergetve besűrítettem. 

A lasagna sütő tepsi alját beborítottam a raguval, erre tettem a tésztalapokat, erre került a megmaradt ragu fele, A  besamell fele, majd egy újabb adag tészta. Erre a ragu másik fele, a besamell másik fele és a tetejére vastag reszelőn sajtot reszeltem.

180 fokon 30 percig sütöttem.

Hozzávalók a mártáshoz:

• 5 dkg vaj (sütő margarin)
• 2 púpos evőkanál liszt
• 2-3 dl tej
• fél mokkáskanál só
• fél mokkáskanál őrölt fehér bors
• fél mokkáskanál őrölt szerecsendió

Hozzávalók a lasagnahoz:

• fűszeres darált hús
• paradicsomlé
• lasagna tésztalapok

Nálunk most van a káposzta beszerzések ideje, akár fejes káposztáké, akár már gyalult káposztaként. Ehhez gyűjtöttem recepeket, így kaptam ezt az ötletet is Hajnitól.

A római tálban sült kakas már kétszer annyira lenyűgözött, hogy ma a fagyasztott csirkecombokkal ezt az elkészítési módot választottam.

A húskrémhez legtöbbször húslevesben főtt húst szoktam használni. Most épp gyöngytyúklevest főztem, az ebből megmaradt hús adta az ötletet a reggeli kenőhöz. 

Megfőztem a tojásokat, a főtt húst leszedegettem a  csontról. A hozzávalókat egy késes aprítóba tettem, majd ezzel krémesre pürésítettem. A mustárral, sóval, borssal óvatosan ízesítettem, hogy egyik se legyen eltúlozva. Annyi tejfölt tettem csak bele a végén, hogy kenyérre kenhetővé váljon. Pirítós kenyérrel, bármilyen szezonális zöldséggel kiegészítve lehet tálalni. 

Hozzávalók:

• 4 db főtt tojás
• 1 adag főtt hús (kb. 20 dkg)
• 4 db savanyú uborka
• 1 fej vöröshagyma
• 1-3 teáskanál mustár
• 1 csapott mokkáskanál só
• fehérbors
• 1-4 evőkanál tejföl

Felhasználási javaslat:

• Kikapart kifli belsejébe tölteni, sajttal megszórni és melegszendvicsként megsütni.
• Melegszendvics tetejére paradicsomkarikát, fürjtojást sütni.

Vasárnap reggelre csak szikkadt kenyerünk maradt, amiből legtöbbször bundáskenyeret kell sütnöm, de most melegszendvicset javasoltam a családomnak. Volt egy adag kész mexikói melegszendvicskrém a kamrában, de a sajt sajnos elfogyott. Eddig elképzelhetetlennek tartottam a sajt nélküli melegszendvicset, de most egy új módon fedtem le a krémet, hol sárga paradicsom szeletekkel, hol fürjtojással. Az eredmény messze fölülmúlta a "maradékevős" elképzelésemet. Ha nem onnan indult volna az ötlet, hogy nincs sajt, jó a "szamár" is, akkor persze nem éreztem volna ekkora ráhümmensét, hogy hű, ez így is finom. Mert egyszerűen az.

A megpucolt fürjtojások egy továbbfűszerezett kecsöpös pácba kerülnek jó néhány napra. Már a készítést követően elkezdem kóstolgatni, ami csak akkor ér véget, amikor kiürül az üveg. Minden nap más íz fogad. Izgalmas kaland.

Ajándékba kaptam egy nagyon szép padlizsánt. Eddig csak padlizsán krémet készítettem ebből a zöldségből, semmi mást, de egy padlizsán miatt nem akartam bekapcsolni a sütőt, ezért kerestem egy másik lehetőséget. Tudtam, hogy a padlizsánt lecsóhoz is használják, ezért a már meglévő, télire eltett üveges lecsó tovább ízesítését terveztem.

Egyszerre nagyobb mennyiségű, egy érési idejű paradicsomot kaptam. Lecsófőzés előtt az aszalt paradicsomhoz készítettem elő a gerezdeket, hogy a belsejéből majd lecsót főzhessünk bográcsban.

Na, ez is a sose sikerül listán van igen előkelő helyen... de nem adom fel, rendszeresen próbálkozom. Új és újabb módokon rontom el. Hol túl sűrű, hol túl híg, hol túl édes, hol túl savanyú, de volt már csomós és főzelékszerű, vagy túl sok tésztát főztem bele, vagy épp nagyon keveset. Ami biztos, finom ízű paradicsomból főzni a legegyszerűbb és várhatóan a legsikeresebb.

Egy fakanálnyi vajat felolvasztottam, erre került 2 evőkanál liszt. Világos színűre pirítottam a lisztet, de nem volt olyan sok zsiradék, hogy ez egy krémszerű anyag legyen, inkább morzsás volt és jó illatú.

Felöntöttem hidegvízzel és habverővel megpróbáltam simára keverni. Végül megvártam, hogy felforrjon, kitartóan kevertem, ez jól besűrűsödött és majdnem úgy nézett ki, mint egy sűrű besamell mártás.

Felöntöttem 2 üveg házi paradicsomlével. Jó csomós lett ismét, de kitartóan a habverővel próbáltam elsimítani.

Kétszer sóztam, mert a natúr paradicsomlé nem volt sós, de elsózni sem akartam.

Cukor az ment bele jócskán, a recept eredetileg 2 evőkanállal írt. (A menzán nem is paradicsomlevest adtak, hanem paradicsom szörpöt, ha visszaemlékszem annak édes ízére.)

Amikor felforrt és még mindig csomós volt, botmixerrrel tökéletesen simára lehetett kevertetni. Ez után tettem bele a betűtésztát (Gondos Cekkertől) és mivel nekem ebből a receptből és ízlésem szerint is hiányzott a hagyma, ezért egy fej hagymát egészben és egy-két babérlevelet is még belefőztem az íze kedvéért.

Zellerlevelet nem mindig szoktam belefőzni, pedig tudom, hogy szokás azzal is ízesíteni.

A zellerlevelet régebben a fagyasztóban tároltam frissen tartó fóliába csavarva.

Az utóbbi években már, ha sikerült egy alkalommal több zellerlevelet is vennem, vagy esetleg volt a kertben, akkor inkább aszalógéppel megszárítottam és úgy tároltam.

*****

Hozzávalók:

• vaj
• liszt
• hőkezelt paradicsomlé
• só
• cukor vagy méz
• egy egész fej hagyma egyben
• egy-két levél babérlevél
• 1-2 szál friss vagy szárított zellerzöld
• betűtészta (Gondos Cekker) esetleg eperlevél tészta

A lakásfelújítás és a befőzés nem zárhatja ki egymást - morfondíroztam magamban ebéd közben, látva azt a nagy tál paradicsomot, amit még a tegnap előtti vihar előtt szedettem le előrelátóan/felelőtlenül a fiúkkal. Az előző tál leszedett paradicsom a hűtőben mementóként emlékeztet arra, hogy van annak a mondásnak is alapja, hogy mindent a maga idejében...
Az én helyzetemet megkönnyítette, hogy ma nem főztem levest és a befőzéshez szükséges üvegek fejjel lefelé várakoztak már a bevetésre.

Csodás szépságű karfiolt lehetett kapni a héten a HÍD ABC-ben. Tudom, hogy a fiúk nem szeretik, de nem lehet mindig palacsintát enni. Annyira sok karfiolos recept van, nehezen döntöttem el, most mi készüljön belőle. Azt remélem, hogy hideg időben egy forró zöldséges leveshez még ők is kedvet kapnak. Ez után még egy finom palacsinta is jó befejezése lehet az ebédnek.

Az egyik kedvenc paradicsom salátám, ami köretként is megállja a helyét akár rántott, akár roston sült húsok mellé. Talán még halételeket is lehet vele köríteni. A hagyma miatt nem randiétel, de baráti társaság vendéglátásakor, pláne nyáron nagy sikere tud lenni. Tálalás előtt közel 30 perc kell ahhoz, hogy összeérjen, érdemes ezzel kalkulálni.

A passzírozott paradicsomléből ezerféle dolgot lehet főzni, idén először kipróbáltam a nekem legegyszerűbbnek tűnő kecsöpöt Rupáner-Gallé Margó konyhájából. Szerintem ez egy jó recept, jó arányokkal. Megkóstoltam a bolti kecsöpöt és ezt egymás után, legelőször az tűnt fel, hogy ez kevésbé ecetes. Ha rajtam múlna, valószínűleg soha, semmihez sem használnék ecetet, de úgy tűnik a rengeteg receptet olvasva, hogy a kecsöp lelke mégis csak az ecetben rejlik. Éppen ezért az idén készült rózsaszirommal érlelt ecetemből tettem bele.

A passzírozott paradicsomból idén többféle receptet is kipróbáltam, ezért leírom, hogyan készítettem ezekhez az alapanyagot, a mag- és héjnélküli natúr paradicsomlevet. A paradicsomokat a kertünkben termesztettük, sokféle palántát kaptunk és vettünk, ezért a paradicsomok fajtáját nem jelölöm, mert teljesen vegyesen használtam fel őket épp, amikor megértek.

A kertben idén értékelhető mennyiségben csak paradicsom termett. Bénázásom eredményeként paprikát egyáltalán nem ültettem, így hiába vannak itt-ott hagymák elduggatva, lecsóért bizony boltba kell menni. A paradicsomot ízesítés nélkül tettem üvegekbe, hőkezeléssel és dunsztolva. Nem ámítok semmit, ez nem egy ötperces mutatvány és elengedhetetlenül fontos hozzá egy jó passzírozó, esetleg gyümölcscentrifuga. Igaz, hogy évente csak néhány alkalommal használom, de szerintem érdemes áldozni rá és a kamrapolcon tartani.

Mire a frissen készült lecsó a sok zöldségdarabolás után elkészül, addigra még az is megéhezik, aki nem is szereti a lecsót és inkább nutellás kenyeret eszik helyette. De az elszánt lecsóhívők sem mindig tudnak várni a végtelenig és tovább, na ekkor lehet bevetni számukra a hideg tejfölt a hűtőből.

Sokszor sok lecsót főzni elég unalmas feladat időnként. Néha jól esik leülni és zöldségeket darabolni egyforma méretűre, néha meg úgy érzem, soha nem leszek kész (időre). Az mindig egy jó pillanat, amikor elzárom a tüzet a fazék alatt, igen elégedett szoktam lenni ilyenkor magammal, mintha valami nagy tettet hajtottam volna végre. Pedig még csak ekkor kezdődik a tojásos lecsó készítése. Nem nagy kunszt, csak egy maceracsavar. De megéri.

A kertünkben elkezdett érni a paradicsom, de sajnos idén paprikát nem ültettem, ezért azt most Makón szereztem be a piacon, ahogy a hagymát, fokhagymát is.

Idén nem ültettünk paprikát. Minden nap akartam, de a magok a zacskóban maradtak. Viszont nagyon sok paradicsompalánta lett a kertünkben. Vettem is, magról is sok kikelt és kaptam is elég sokat. Nagy lombos paradicsomgubancok vannak a kertben, itt-ott fürtökben lógnak a zöld paradicsomok, de érett egy sincs. Így szégyen, nem szégyen, piaci paprika és bolti paradicsomszósz adta az alapját az újabb hétvégi nagy főzésnek. Fagyasztóba is került.