A tavalyi évben termett utolsó szem almákat pucoltam meg. Nem oly rég vásároltam az őstermelőtől, aki az átadás előtt hűtve tárolta, ezért bírta ki ezt a sok-sok hónapot a tavalyi szedés óta az idared alma. A legjobban az aszalt almát szeretik a gyerekek, ezért egy adagot (5 tálca) készítettünk, miközben már az iskolára készülve az Egri csillagokat hallgattuk hangoskönyvként.

2020. májusában 10 kg almát mentettem meg és közben lejegyeztem mennyi minden készült belőle, az akkori jegyzetemet teszem fel most ide.

Alma számokban, napokban, napszámban.

Az leggyakoribb almamentő akció nálam az alma aszalás, nem évszaktól, hanem az almák állapotától függ. Ha látom, hogy az alma nem a kellő tempóban fogy, héja elkezd ráncosodni és akkor már tuti nem fogja senki jóízűen elropogtatni, akkor inkább nekiveselkedem, megpucolom és elrejtem az aszalt almákat a polcon. A gyerekek kutató szeme idővel rálel és örömmel elnassolják. Beteglátogatáskor is szoktam vinni friss gyümölcs helyett, ha azt épp nincs időm újonnan vásárolni.

Elég népszerű ez a tészta, készülhet mákkal vagy túróval töltve is.

Nagyon szeretem ezt a süteményt, hamar elkészül, de a legfinomabb mégis csak másnap lesz. Érdemes megvárni, vagy késő este készíteni és csak reggel megszelni. Lehet egyben is sütni és kis muffin adagokban.

Rég óta szeretném a gyümölcsleves repertoáromat bővíteni a meglévő meggy, cseresznye, eper, trópusi gyümölcsök mellett a legegyszerűbb és legelérhetőbb gyümölccsel, az almával. Volt már néhány próbálkozásom, de ez a karamellizált virágmézes eddig a legfinomabb. Szerecsendióval, gyömbérrel és szegfűszeggel fűszereztem.

A kertben féléretten a földre pottyant almák megsokasodtak. Nem szépek, de a mienk. Ízesek, kár lenne almaecetet gyártani még belőlük, ezért egy nemszép, de hasznos süteménybe tettem őket. A tésztájába teljes kiőrlésű lisztet is tettem, de ez csak próbálkozás volt, hogy szokjuk ennek a lisztnek az ízét is.