Nálunk most van a káposzta beszerzések ideje, akár fejes káposztáké, akár már gyalult káposztaként. Ehhez gyűjtöttem recepeket, így kaptam ezt az ötletet Hajnitól, aki a Nyírségben kóstolta ezt a finomságot. A nyári ízeket tartósító lecsóbefőzés idejét fölváltja az üvegek felpattintása és a rövid, téli estéken a tartalmasabb, erősebb étkekkel vértezzük fel magunkat, hogy ne legyünk medvék és húzzuk az igát a hideg időben is, holott tényleg csak aludnánk... legalábbis én, a nyári oroszlán biztosan.

Az étel nyilván akkor egyszerű, ha van lecsó és kakascomb is hozzá, pláne a római tál is adott. Ez mind megvolt, így hívtam a fiamat, hogy most ő fog főzni. Kicsit csodálkozott, de kíváncsian várta, mire fogom rávenni ? Mégis leginkább az érdekelte, meddig tart a cécó? Nos, ha minden van, akkor ez egy gyors előkészítéssel járó, öndülő étel, rohanó tiniknek, elfoglalt anyukáknak.

Ez egy láncfőzés eredménye, de önállóan is megállja a helyét, ha friss lecsóval készíteném. Most volt egy adag lecsós maradékom, amiben tegnap kakascombokat sütöttem római tálban. Ez alkalommal egy üveg lecsóban sütöttem a combokat. A combok elfogytak, a sűrű lecsó megmaradt, amit pürésítettem felhasználás előtt.

A frissen készített házi tarhonyát teflonban megpirítottam, sóztam és hideg vízzel felöntve félkészre főztem. 

Ráöntöttem a lecsós pürét, annyi vizet, amennyit még igénylet és tovább főztem a tarhonyát, immár a kulimászban.

Felvágtam egy arasznyi lángolt kolbászt karikára, a forró tarhonyába tettem és jól átsütöttem. Sokszor megkavartam, hogy ne égjen le. Végig fedő alatt főztem. A végén a fedőt rajta hagytam, még néhányszor átforgattam hűlés közben. 

Hozzávalók:

• tarhonya 4 tojásból
• só
• 2 dl kész lecsó lepürésítve
• egy arasz lángolt kolbász
• víz

A szüleim nagyon finom riszeshúst tudtak készíteni, de inkább a testvéremnek volt kedvence, ezért legtöbbször akkor készült, amikor ő hazalátogatott az egyetemről. Mivel én ennek előtte kollégista voltam és rizst ettem rizzsel, ő meg sűrűn járt haza, hát kellett vagy 30 év, mire eljött az ideje annak, hogy a mit is készítsek a csirkeszárnyakból töprengés végül rizseshúsba torkolljon nálam. Azt hiszem, a lehető legegyszerűbb módját választottam.

Ajándékba kaptam egy nagyon szép padlizsánt. Eddig csak padlizsán krémet készítettem ebből a zöldségből, semmi mást, de egy padlizsán miatt nem akartam bekapcsolni a sütőt, ezért kerestem egy másik lehetőséget. Tudtam, hogy a padlizsánt lecsóhoz is használják, ezért a már meglévő, télire eltett üveges lecsó tovább ízesítését terveztem.

Mire a frissen készült lecsó a sok zöldségdarabolás után elkészül, addigra még az is megéhezik, aki nem is szereti a lecsót és inkább nutellás kenyeret eszik helyette. De az elszánt lecsóhívők sem mindig tudnak várni a végtelenig és tovább, na ekkor lehet bevetni számukra a hideg tejfölt a hűtőből.

Sokszor sok lecsót főzni elég unalmas feladat időnként. Néha jól esik leülni és zöldségeket darabolni egyforma méretűre, néha meg úgy érzem, soha nem leszek kész (időre). Az mindig egy jó pillanat, amikor elzárom a tüzet a fazék alatt, igen elégedett szoktam lenni ilyenkor magammal, mintha valami nagy tettet hajtottam volna végre. Pedig még csak ekkor kezdődik a tojásos lecsó készítése. Nem nagy kunszt, csak egy maceracsavar. De megéri.

A kertünkben elkezdett érni a paradicsom, de sajnos idén paprikát nem ültettem, ezért azt most Makón szereztem be a piacon, ahogy a hagymát, fokhagymát is.