Készítettem: 2015.12.20. vasárnap

Tegnap a fóti termelői vásárban vettem a Szabó Malomtól finom lisztet, mert állítólag a kalácsokhoz leginkább ezt ajánlják. Az elmúlt hónapokban áttértem arra, hogy csak kenyérlisztet használok itthon. A finom lisztet azért kerülöm, mert nem tesz jót a túl finomra őrölt búza fogyasztása, a teljes kiőrlésűt pedig azért kerülöm, mert nekem fusarium-fóbiám van. Nyilván ez két saját, szélsőséges, tudományosan alá nem támasztott aggodalmam.

Életem első leopárd kalácsához mégis csak finom lisztet akartam használni, ha már ez állt a receptben és épp volt Szabó liszt a vásárban.

Mivel volt itthon öreg tésztám, ezért Limara kuglófjának receptjében írt 3 dkg élesztőt kiváltottam 1 dkg élesztőre és 20 dkg öregtésztára.

Alapvetően Limara könyvéből dolgozom, de ez a recept itt is megtalálható:

https://www.limarapeksege.com/2009/02/kuglof-kelttesztabol.html

A gyerekekkel 1-2 napja bukkantunk rá a neten a leoprád kalács fotóira, azóta nem hagyott minket nyugodni az ötlet. A kisebbik fiam kenyérdagasztás sikerén felbuzdulva most a nagyobbik gyermekem is aktív részt vállalt a tészta összeállításában. Míg én térültem-fordultam a konyhában, addig ő az alkatrészekből egy szép kis gombócot állított össze. Nekem maradt a vajjal összedolgozás kicsit hálátlan feladata, de a kenyérdagasztás sikere olyan hitet adott, hogy most nem kételkedtem abban, nekem is sikerülhet beledolgoznom a tésztába a vajat. Kicsit mancsos móka, de tényleg csak idő kérdése és kisimul az ember keze az egyre kellemesebb tapintású tészta. Kelt tésztával ilyen kis mennyiségben, ilyen ritka alkalmakkor tényleg a legjobb kézzel dolgozni. A tészta életre kel az ember keze alatt.

A dunakeszi Garázs Varázsban vásárolt római tálban sütöttem ki a leopárd kalácsot, szintén Limara útmutatása alapján.

https://www.limarapeksege.com/2011/11/kenyer-romai-talban.html

A római tál az egyik legnagyszerűbb konyhai kincsem, eddig még finomabbnál finomabb ételeket sütöttem benne, de sütőpapírral bélelve kalácssütésre is tökéletesen alkalmas. Maximum 1/2 kg lisztből összeállított kelt tésztákat érdemes benne letakarva sütni, ez bőven belefér, nem lapul össze és tökéletes lesz. Nem kell aggódni, hogy nem sül át, az enyém még egy kicsit túl is sült, mert nem hittem el, hogy az ajánlott 50-60 perc elég hozzá, pedig hideg tálban, hideg sütőbe téve kezdtem hozzá. Csak letakarva sütöttem, így is barnára sült a héja. 50 percig 220 fokon, 10 percig 200 fokon végig letakarva sült.

Sütés után azonnal kiemeltem a kalácsot a forró római tálból, nehogy kiszáradjon, megégjen.

Ma reggelig kellett várni az első szeletre, mert éjjel 11 után lett kész, de megérte. A férjem hozta ide a gép mellé, vajjal, kávéval. Csodafinom. Csodakedves. Csodaférj.

Ez egy igazi beszélgetős, vendégvárós kalács, amit akkor is elkezdhetünk készíteni, amikor a vendég megérkezik és van kedve a konyhában beszélgetni. Egyszerű elkészíteni, de a gombócolós-nyújtós-tekerős része tökéletesen alkalmas arra, hogy munka közben fecseregjünk. Amíg sül és kicsit kihűl, addigra a munka közben elindított csevej átalakul igazi beszélgetéssé.

A gyerekek látták, hogy mézből és kakaóporból készítem, korábban a nyulas kakaóporért rajongtak, bár én inkább vettem oroszlánosat (http://tutti.hu/instant-kakaok). Azt gondoltam, hogy ez a házi forró csokoládé nem fog ízleni nekik, mert a főzött tejes kakaót valamiért nem igazán szerették meg, de mégis nagy sikere lett köztük. Maguknak is el tudják készíteni, de nem esnek túlzásba, nálunk viszonylag ritkán fogyasztják reggelihez, inkább napközben készítenek belőle egy-egy bögrével, amikor nagyon megéheznek.

A kókuszgolyó tényleg a gyerekek kedvence, én is nagyon szeretem. A tésztája is sokféle süteményhez felhasználató, de önmagában is egy egyszerű és nagyszerű édesség.

Anno gyerekkoromban a MÁV ebédlőjének büféjében, majd a gimi büféjében ettem olyan kókusztekercset, aminek könnyű, krémes tölteléke volt, amiben nyoma sem volt a porcukor karcosságának. Teljesen véletlenül bukkantam a háromlapozós szakácskönyvemben egy olyan receptre, ami ehhez a legjobban hasonlít, azót is ezzel kíséletezk itthon, hogy egyszer sikerüljön elkészítenem gyerekkorom kedvenc kókusztekercsét. Egyelőre itt tartok a kísérletezéssel.

Miután az első egy tojásos piskótám alkalmatlan volt piskótatekercsnek, ezért a második adag bekevert tésztába tettem kakaóport és egy mélyebb 20*30 cm-es tepsiben sütöttem meg inkább. Így magasabb lett és töltve még sokféleképpen tudom majd hasznosítani. Bár egyelőre még nincs ötletem arra, hogyan tálalom a gyerekeknek, akik piskótatekercsre várnak.

A férjem kérte, hogy egy hosszú, dolgos nap végén, készítsek valami finom édességet. Az itthon lévő alapanyagokhoz találtam a receptet, ami annyira elnyerte a tetszésüket, hogy most már a hozzá szükséges darált kekszet is magam szeretném megsütni hozzá legközelebb.

Egy régi teás fémdobozban tárolok előre bekevert kakós porcukrot. Persze van itthon gyorsan oldódó bolti kakaópor is és a kihagyhatatlan Nesquick is, mert van, akinek annak az íze a kedvence, de igyekszem a gyerekeket a valódi kakaó ízével is megismertetni.

Az egyik leggyorsabban, legkönnyebben elkészíthető gyors, csokoládés házi sütemény, amit a gyerekek már önállóan is el tudnak maguknak készíteni. Bár az is igaz, hogy ekkor egészen nyilvánvalóvá válik számukra, hogy a csokitorta cukkinit tartalmaz. Érdemes ezt az információt már csak akkor megosztani velük, amikor már a sütemény íze és állaga meggyőzte őket arról, hogy a cukkiniből baj nem lehet.