Első próbálkozás, most sül.

Ahogy sokan mások, én is szívesen sütök Limara receptjei alapján. Egy morzsa nem sok, annyi kenyér sem maradt mára és már amúgy is nagyon rég óta szeretnék újra rendszeresen kenyeret és házi péksüteményeket sütni. A padlizsánsütéssel párhuzamosan egy kiflisütésbe is belevágtam. Már most érzem, ismét hosszú lesz a mai nap.

Újabb módon próbáltam ki a kaukázusi kefires palacsintakészítést. A hozzáadott finomliszt egy részét teljes kiőrlésű búzaliszttel váltottam ki.

Kézzel kevertem simára a tésztáját, ezért jobban odafigyeltem az összetevők sorrendjére, hogy sima legyen a massza.

Váratlanul nagy sikere volt a mindig fogyókúrázó barátnőim és a semmit sem megkóstoló gyerekeim körében ennek a sem nem diétás, sem nem sajtmentes sósságnak. A barátnőimet épp karácsony és újév között kínáltam meg vele, ami világviszonylatban is diétamentes időszak, lecsaptak rá és nem bírták abbahagyni az eszegetését. Mindig csak még egy utolsót ettek csak belőle. A gyerekeknek pedig egy hosszúnak tűnő utazáshoz tettem be az útitáskába, aztán elérkezett az a pont, amikor lecsaptak rá és rácsodálkoztak, hogy ez mennyire finom. Pedig sajtos. Időnként azért sütök ilyet, mert muszáj a sajtot már felhasználni, akkor a sajt mennyiségéhez igazítom a hozzávalókat.

A gyerekeknek ízlett az első kaukázusi kefires palacsinta, ezért a frissen leszűrt kefirből édesebb tésztát készítettem.

Heti rendszerességgel készül néhány dl kaukázusi kefir a gombácskáim etetése miatt. Igyekszem minden héten valamilyen új ételben kipróbálni. Most palacsintát készítettem olyan kefirből, ami már jó pár napja egy lezárt üvegben várta, hogy felhasználjam. Ilyenkor már elég savanykás a kefir.