Ez most egy gyors lasagna volt, mert gyengélkedünk és se időm, se türelmem nem volt főzni. A fiúk viszont betegek lettek és itthon maradtak, valamivel elő kellett állnom ebédiődben, bár a reggeli tojásrántotta és lágytojás után azért volt időm az ebéd kitalálására, mert azzal jól elteltek.

A fűszeres darált húst összefőztem paradicsomlével, ez volt a ragu. Emellé készítettem egy hamis besamellt, amit nem vajjal készítettem, hanem főző margarinnal. Tudom-tudom, de most ilyen időket élünk. Örülök, hogy ez is van és hálás vagyok érte. A nyáron az asszony barátaimmal készítettünk többféle száraztésztát, az egyike a bazsalikommal és paradicsompürével ízesített lasagna tészta volt, ami eddig váratott magára a spájzban. Ma megláttam, eszembe jutott, hogy van még egy kis paradicsomos ragu a hűtőben, aminek nem volt túl nagy sikere mikor elkészült. Lasagnaként viszont kifejezetten tetszett a betegeskedő fiúknak, akiknek szerencsére étvágyuk az van a láz és köhögés ellenére. 

Most a besamell mártást írom le magamnak, mert jól sikerült.

A főzőmargarint felmelegítettem, majd a lisztet hozzáadtam és habverővel simára kevertem. Hozzáöntöttem a hideg tejet, szerecsendiót, fehér őrölt borsot, sót és a habverővel folyamatosan kevergetve besűrítettem. 

A lasagna sütő tepsi alját beborítottam a raguval, erre tettem a tésztalapokat, erre került a megmaradt ragu fele, A  besamell fele, majd egy újabb adag tészta. Erre a ragu másik fele, a besamell másik fele és a tetejére vastag reszelőn sajtot reszeltem.

180 fokon 30 percig sütöttem.

Hozzávalók a mártáshoz:

• 5 dkg vaj (sütő margarin)
• 2 púpos evőkanál liszt
• 2-3 dl tej
• fél mokkáskanál só
• fél mokkáskanál őrölt fehér bors
• fél mokkáskanál őrölt szerecsendió

Hozzávalók a lasagnahoz:

• fűszeres darált hús
• paradicsomlé
• lasagna tésztalapok

Ez egy láncfőzés eredménye, de önállóan is megállja a helyét, ha friss lecsóval készíteném. Most volt egy adag lecsós maradékom, amiben tegnap kakascombokat sütöttem római tálban. Ez alkalommal egy üveg lecsóban sütöttem a combokat. A combok elfogytak, a sűrű lecsó megmaradt, amit pürésítettem felhasználás előtt.

A frissen készített házi tarhonyát teflonban megpirítottam, sóztam és hideg vízzel felöntve félkészre főztem. 

Ráöntöttem a lecsós pürét, annyi vizet, amennyit még igénylet és tovább főztem a tarhonyát, immár a kulimászban.

Felvágtam egy arasznyi lángolt kolbászt karikára, a forró tarhonyába tettem és jól átsütöttem. Sokszor megkavartam, hogy ne égjen le. Végig fedő alatt főztem. A végén a fedőt rajta hagytam, még néhányszor átforgattam hűlés közben. 

Hozzávalók:

• tarhonya 4 tojásból
• só
• 2 dl kész lecsó lepürésítve
• egy arasz lángolt kolbász
• víz

A szüleim nagyon finom riszeshúst tudtak készíteni, de inkább a testvéremnek volt kedvence, ezért legtöbbször akkor készült, amikor ő hazalátogatott az egyetemről. Mivel én ennek előtte kollégista voltam és rizst ettem rizzsel, ő meg sűrűn járt haza, hát kellett vagy 30 év, mire eljött az ideje annak, hogy a mit is készítsek a csirkeszárnyakból töprengés végül rizseshúsba torkolljon nálam. Azt hiszem, a lehető legegyszerűbb módját választottam.

Továbbra is a gyöngytyúk húsa adja a lehetőségeket a konyhában. A gyöngytyúk javát ugyan római tálban megsütöttem és nagyon jól sikerült, de mégsem volt kedve senkinek azt enni. Mit volt mit tenni, tovább kellett gondolnom, hogy a java javát hogyan tudnám a javunkra fordítani? Szerintem sikerült.

Egy szép karfiol látványa a zöldségesnél, egy kis maradék rizs okozta fejtörés megoldása egy kis rakott karfiolba torkollt, miután szereztem hozzá darált húst is. A végeredmény egy hatalmas adag rakott karfiol, amit fogalmam sincs, ki fog megenni, mert a gyerekek tuti azt fogják mondani brrr, kettőnknek pedig ez 6 nap hideg-meleg élelem lenne. A tejföl miatt pedig nem is fagyasztható. Ebből ajándékozás lesz :-)

Maradékmentés. A hagymával, sóval bepácolt rántott cukkini végével nem birkóztam meg, mert eluntam a panírozást. Az ebből maradt sós, hagymás cukkínit használtam fel egy bolti zacskós carbonara szósszal és szintén a hűtőben maradt bulgurral.

Ritkán készítek lepényeket, de ezt a most kipróbált receptet kétszer is megismételtem a hétvégén. Nem különösebben készültem arra, hogy lepényt fogok sütni, ezt is kifejezetten a hűtőben lévő alapanyagok felhasználása sürgette.

Évek óta nem főztem kocsonyát, hiszen évek óta nem volt disznóvágás a családomban. Most hentesnél vásárolt jóságokból fogok főzni. Nagy gyakorlatom nincs benne, de leírom, hogyan készül. Azóta sajnos 12 literes lábasom sincs, ezt most kölcsön kellett kérnem a barátnőmtől. Ha jól sikerül a kocsonya, lehet újra szerzek egyet a saját háztartásomba is, mert húsleves főzéséhez is ideálisabb, mint a most szolgáló 8 literes inox fazék.

Ajándékba kaptam egy nagyon szép padlizsánt. Eddig csak padlizsán krémet készítettem ebből a zöldségből, semmi mást, de egy padlizsán miatt nem akartam bekapcsolni a sütőt, ezért kerestem egy másik lehetőséget. Tudtam, hogy a padlizsánt lecsóhoz is használják, ezért a már meglévő, télire eltett üveges lecsó tovább ízesítését terveztem.

Kaptam a barátnőmtől a közelben gyűjtött téli fülőkét, amire már hetek óta áhítoztam, de nekem nem volt időm mostanában erdőjárásra. Két csokor gombáról ollóval levágtam a gombafejeket és tojással készítettem el magamnak vacsorára.

A karfiolleves készítése közben félretettem 6 db nagy karfiolvirágot, amik pont beleférnek egy üvegtepsibe. Sütőben sajtos, füstölt húsos mártással fogom megsütni.

Leggyakrabban hétfő reggelente szoktam bundáskenyeret sütni, amikor még frissebben ébredek a hétvégi nyugalom után, mint a többi napon. A bundáskenyeret nagyon megszerették a fiúk, ezért néha vacsorára is ezt dobom be, ha gyorsan kell valami laktatót tennem a tányérjukra. Bizony, nem csak az éhségük miatt fontos a gyorsaság, hanem az elkészítés közben is pörögni kell, hogy ne legyen túl olajos, ne égjen meg és hamar elkészüljenek egymás után.

A szilvásgombócgyártás mellékágán készült nudli is, mert ez végre egy olyan kézi készítésű étel, amit mindenki szeret a családomban. Mindenki más ízesítéssel fogyasztja, az én feladatom csak a nudli legyártása, a többit megoldják már ők maguk.

Avagy szilvásgombóc szilva nélkül, csak csokoládéval töltve. A gyerekeim nem szeretik a főtt, lágy gyümölcsöket. A gombócgyáram bezárása előtt kaptam az ötletet húgomtól, hogy tegyek a fahéj helyére kakaót. Na így jutottam el a szilvamentes, csokoládés szilvásgombóchoz. Megérte.

Ahány családtag, annyiféle módon szereti a gombócot. A szilvához annyira megszokott fahéj ízesítés helyett, ki kellett próbálnom a kakaós-csokoládés változatot is. Megérte.

Nénje küldött a gyerekeknek néhány szem szilvát, de nem fogyott el. A makói piacon pedig vettem pár szem krumplit, mert eredetileg rózsákat szerettem volna gyökereztetni bennük, de végül nem szedtem hajtásokat. Ha pedig egymás közelében van a krumpli és a szilva, akkor abból a legjobb, ha szilvágombóc készül.

Mire a frissen készült lecsó a sok zöldségdarabolás után elkészül, addigra még az is megéhezik, aki nem is szereti a lecsót és inkább nutellás kenyeret eszik helyette. De az elszánt lecsóhívők sem mindig tudnak várni a végtelenig és tovább, na ekkor lehet bevetni számukra a hideg tejfölt a hűtőből.

Sokszor sok lecsót főzni elég unalmas feladat időnként. Néha jól esik leülni és zöldségeket darabolni egyforma méretűre, néha meg úgy érzem, soha nem leszek kész (időre). Az mindig egy jó pillanat, amikor elzárom a tüzet a fazék alatt, igen elégedett szoktam lenni ilyenkor magammal, mintha valami nagy tettet hajtottam volna végre. Pedig még csak ekkor kezdődik a tojásos lecsó készítése. Nem nagy kunszt, csak egy maceracsavar. De megéri.

A kertünkben elkezdett érni a paradicsom, de sajnos idén paprikát nem ültettem, ezért azt most Makón szereztem be a piacon, ahogy a hagymát, fokhagymát is.