Ezt a receptet Lajos Mari és Hemző Károly: 99 sütemény és torta recepteskönyvéből készítettük először gyerekkorunkban. Ahányszor elkészült, annyiféle lett, de mindig nagy sikere volt.

Készítettem: 2015.12.20. vasárnap

Tegnap a fóti termelői vásárban vettem a Szabó Malomtól finom lisztet, mert állítólag a kalácsokhoz leginkább ezt ajánlják. Az elmúlt hónapokban áttértem arra, hogy csak kenyérlisztet használok itthon. A finom lisztet azért kerülöm, mert nem tesz jót a túl finomra őrölt búza fogyasztása, a teljes kiőrlésűt pedig azért kerülöm, mert nekem fusarium-fóbiám van. Nyilván ez két saját, szélsőséges, tudományosan alá nem támasztott aggodalmam.

Életem első leopárd kalácsához mégis csak finom lisztet akartam használni, ha már ez állt a receptben és épp volt Szabó liszt a vásárban.

Mivel volt itthon öreg tésztám, ezért Limara kuglófjának receptjében írt 3 dkg élesztőt kiváltottam 1 dkg élesztőre és 20 dkg öregtésztára.

Alapvetően Limara könyvéből dolgozom, de ez a recept itt is megtalálható:

https://www.limarapeksege.com/2009/02/kuglof-kelttesztabol.html

A gyerekekkel 1-2 napja bukkantunk rá a neten a leoprád kalács fotóira, azóta nem hagyott minket nyugodni az ötlet. A kisebbik fiam kenyérdagasztás sikerén felbuzdulva most a nagyobbik gyermekem is aktív részt vállalt a tészta összeállításában. Míg én térültem-fordultam a konyhában, addig ő az alkatrészekből egy szép kis gombócot állított össze. Nekem maradt a vajjal összedolgozás kicsit hálátlan feladata, de a kenyérdagasztás sikere olyan hitet adott, hogy most nem kételkedtem abban, nekem is sikerülhet beledolgoznom a tésztába a vajat. Kicsit mancsos móka, de tényleg csak idő kérdése és kisimul az ember keze az egyre kellemesebb tapintású tészta. Kelt tésztával ilyen kis mennyiségben, ilyen ritka alkalmakkor tényleg a legjobb kézzel dolgozni. A tészta életre kel az ember keze alatt.

A dunakeszi Garázs Varázsban vásárolt római tálban sütöttem ki a leopárd kalácsot, szintén Limara útmutatása alapján.

https://www.limarapeksege.com/2011/11/kenyer-romai-talban.html

A római tál az egyik legnagyszerűbb konyhai kincsem, eddig még finomabbnál finomabb ételeket sütöttem benne, de sütőpapírral bélelve kalácssütésre is tökéletesen alkalmas. Maximum 1/2 kg lisztből összeállított kelt tésztákat érdemes benne letakarva sütni, ez bőven belefér, nem lapul össze és tökéletes lesz. Nem kell aggódni, hogy nem sül át, az enyém még egy kicsit túl is sült, mert nem hittem el, hogy az ajánlott 50-60 perc elég hozzá, pedig hideg tálban, hideg sütőbe téve kezdtem hozzá. Csak letakarva sütöttem, így is barnára sült a héja. 50 percig 220 fokon, 10 percig 200 fokon végig letakarva sült.

Sütés után azonnal kiemeltem a kalácsot a forró római tálból, nehogy kiszáradjon, megégjen.

Ma reggelig kellett várni az első szeletre, mert éjjel 11 után lett kész, de megérte. A férjem hozta ide a gép mellé, vajjal, kávéval. Csodafinom. Csodakedves. Csodaférj.

Ez egy igazi beszélgetős, vendégvárós kalács, amit akkor is elkezdhetünk készíteni, amikor a vendég megérkezik és van kedve a konyhában beszélgetni. Egyszerű elkészíteni, de a gombócolós-nyújtós-tekerős része tökéletesen alkalmas arra, hogy munka közben fecseregjünk. Amíg sül és kicsit kihűl, addigra a munka közben elindított csevej átalakul igazi beszélgetéssé.

Elkészülőben van életem első laktózmentes túrós rétese. Párhuzamosan készült vele laktózos változat is, de abba mazsola is került, így megoldódott a tálalással fölmerülő aggodalmam, hogy összekeverődnek a tálcák.