Hihetetlen, hogy a gyerekeim ugyanúgy szeretik a tejjel, cukorral ízesített puliszkát, mint én gyerekkoromban. Talán egy éve főztem nekik úgy, hogy megtetszett nekik, vagy csak megtetszett nekik az a gyermeki filozófia, amit megosztottam velük, hogy ez volt az az étel, amiben legálisan annyi kristálycukrot ehettem, amennyit akartam, mivel a tej jótékonyan elfedte az alatta rejtőző puliszkára kanalazott kristálycukrot. Persze időnként megkérdezték gyanakodva a felnőttek, hogy nem túl sok cukrot tettem-e rá, de szerencsére mindig hamarabb belapátoltam az édes finomságot, mielőbb válaszoltam volna és lebuktam volna.
A vizet sóval fel szoktam forralni, majd beleöntöm a kukoricadarát, miközben habverővel kevergetem, hogy ne legyen csomós. Gyorsan átváltok fakanálra, mert a puliszka hamar sűrűsödik, és a lángot is mérsékelem a fazék alatt, mert a puliszka puttyog és rettentő forrón képes rálövellni az ember kezére és így csúnyán megégetni.
Addig kell főzni, kevergetni, amíg édes kukoricaillata lesz a puliszkának.
Akkor lehet beletenni egy kis darab vajat, hogy simább legyen, de igazából ennek nincs nagy jelentősége, ha tejjel fogjuk enni.
Ma a kukorica főzőlevélből mértem ki annyit, hogy puliszkát főzzek belőle. Nagyon finom lett és így hasznosult a sós főzőlé is. A maradék főzőlevet üvegekbe töltöttem és eltettem későbbi puliszka főzésekhez.
*****
Hozzávalók:
- 1,2 liter víz vagy kukrocia főzőlé
- só, ha nem sós főzőlébő készítjük
- 50 dkg kukoricadara
- 5 dkg vaj (elhagyható)
Felhasználása:
- A megfőtt puliszkát forrón tányérra szedjük, kristálycukorral meghintjük és hideg vagy szobahőmérsékletű tejjel felöntjük.
- A kihűlt puliszkát cukorral meghintjük és forró tejjel felöntjük.
