A vegyszermentes kerti kígyóuborkát leszedés után sajnos sem nem ettük meg, sem nem tettük a hűtőbe. Most találtam meg a kemény, de hámozva már nem olyan ízletes uborkákat a konyhában kallódni. Mielőtt a komposztra hajítottam volna őket, sajnálkozásom újabb ötletet generált. Arcpakolást készítek belőle.
Az uborkákat megmostam, a száruknál és a végüknél kicsit levágtam és késes aprítóval pürésítettem. Általában meghámozva szeretem enni az uborkát, de most a héját is összeturmixoltam, hogy minél több értékes hatóanyag maradjon benne.
Belemarkoltam és egy maréknyit szétkentem az arcomon. A férjem szerint úgy néztem ki, mint akinek felrobbant egy Mérges Uborkagránát a kezében és nem volt hajlandó puszit adni, pedig hecceltem egy ideig, hogy csak érte és csak miatta...
Amíg a többi pürét a fagyasztóba helyezéshez csomagoltam, addig bőven volt ideje az uborkának megszáradni az arcomon. Mikorra én eljutottam a fürdőszobába, már csak imitt-amott volt egy kis fehér uborkapötty rajtam. Annyira száraz a bőröm, hogyha egy egész cukkínit ráborítanék az arcomra, csak a héját tudnám lehúzni magamról.
Jégkockatartókat nem találtam, viszont a DM-ben korábban kapható hosszúkás, simítózáras, fagyikészítő zacskókra leltem, ezekbe töltöttem tölcsérrel és egy kínai evőpálcika segítségével a pürét.
*****
Hozzávalók:
- uborka
- uborka reszelő, aprítógép vagy turmixgép
*****
Tudnivalók:
Felhasználás:
- arcpakolás
