Az összeállított tésztán kipróbáltam az összes gyereknyomdámat, de egyiket sem találtam megfelelően látványosnak, ezért elővettem egy kis csipkedarabot és azzal mintáztam a kinyújtott tésztát, majd a nem régen vásárolt apró margaréta kiszúróval szaggattam apró kekszeket. Ez így ahogy van már finom, bár eredetileg töltött kekszeket készítettem volna. A sütésre nagyon kell figyelni, hogy ne piruljon meg még ennyire se, mint ahogy most sikerültek az enyémek a fotón.

A lisztet, porcukrot, finom szemcséjű sót, a vanília őrleményt beleszitáltam mérés közben egy mély keverőtálba és alaposan elkevertem egymással egy kézi habverővel. Erre került 2 tojássárgája, a puha vaj, majd összegyúrtam a tésztát. Nem megy könnyen, én mostanában konyhában is használható gumikesztyűben gyúrom az ilyen tésztákat, mert sokkal gyorsabban, könnyebben összeáll és soha nem tapad úgy rá a kesztyűre a tészta, mint a kezemre.

Az összeállt tésztán kipróbálgattam a nyomómintáimat, amiket eddig használtam és amikor már tetszett a nyomat, akkor kinyújtottam a tésztát kb. 1  cm vastagságra. Ekkor ráterítettem a tiszta csipkét és tovább nyújtottam, hogy az anyag belesimuljon és a tészta elérje a kívánt 4-5 mm-es vastagságot a szaggatáshoz. 

Akkor lehúztam óvatosan a csipkét és a nyomott felületű tésztából a kis margaréta formájú kiszúróval kiszaggatam. 

Sem a tészta alá nem tettem lisztet, sem a szaggatáshoz, nyújtáshoz nem használtam lisztet, mégsem tapadt a tészta sem a nyújtófához, sem a szaggatóhoz, sem a konyhapult felületéhez.

Lapos, széles kenőkéssel alányúlva szedtem fel az apróságokat, hogy áthelyezzem őket a sütőpapírral bélelt sütőlemezre.

Sütés közben egy picit megemelkednek, de lehet elég közel tenni őket egymáshoz, mert nagy változásra nem számíthatunk, hiszen ebben nincs olyan anyag, ami a térfogatát jelentősen módosítaná a sülő tésztának.

! Fontos, hogy a "szakirodalom" úgy tartja, hogy az omlós kekszek lelke a hideg vaj. Én nem vagyok profi, szóval a legritkább esetekben kínlódok hideg vajas tésztákkal. De mindenképpen jót tehet, ha akár a nyújtás előtt hűtőbe tesszük a tésztát, hidegen dolgozunk utána vele, vagy esetleg a kiszaggatott formákat úgy tepsistől betesszük a hűtőbe egy fél órába, majd innen az előmelegített sütőbe. Ezt most nem próbáltam, csak tudom, hogy illene így készíteni, tudományosabb és valószínűleg még finomabb eredményt kapnék.

Na a sütés, az meg a másik mumus.

! A kekszek lelke a sütési hőfok és idő. Elvileg a 180 fokra előmelegített sütőt javaslolja a legtöbb recept. Egy tepsi sütésénél lehet alul-felül sütéses módon sütni, de több tálca egyidejű sütéséhez már kell a légkeveréses sütés és az már lehet, hogy a sütési hőfok változtatását is megkövetelné, inkább az alacsonyabb hőmérsékleti taromány felé.

A sütési idő is függ a kiszaggatott kekszek méretétől, mind átmérőjét tekintve, mind a vastagságát figyelembe véve. Talán nincs a köztudatban, de a kekszek sültségét (jó sütési hőmérsékletet választva) nem a keksz színe, nyomáspróbája adja a legjobban, hanem a talpa színe. Amikor egy világos keksz talpa kezd enyhén pirulni, akkor elvileg az a keksz megsült. Ha a keksz széle is már felveszi ezt a színt, akkor már túlsült és túl roppanós, elveszíti azt a vajas ízvilágát, amiért annyira rajongunk a vajas ízű kekszekért. Ha az egész keksz teteje sült színű, akkor a talpa felől már barna és az íze kesernyésre vált. Ez perceken, fél perceken múlik. Nehéz, jaj de nehéz - mondaná a Kisvakon is.

Tehát a kiszaggatott kekszeket 180 fokra előmelegített alul-felül sütéssel 8-10 percig sütjük, de 7 perctől kezdve már folyamatosan őrizzük figyelő tekintetünkkel. A sülő kekszek alá egy kenőkéssel felemelve be lehet kukkantani és figyelni, hogyan alakul alulról a színe. A legfinomabb a szinte fehér kekszek lesznek.

Ha pont jó a keksz, akkor azonnal szedjük le a forró tepsi felületéről, mert ott még továb pirulhat. Akár lapos szedővel is le lehet kapkodni forrón egy lapos kerámia felületre, tányérra, tálcára vagy rácsra, kinek mi áll rendelkezésre, vagy egy mozdulattal a papírral együtt át kell emelni az asztalra, konhyapultra. A lényeg, hogy a kekszek vízszintes felületre kerüljenek, mert még nagyon sérülékenyek, hajlékonyak is akár és ha elgörbítve hűlnek ki, akkor a töltés után csálék lesznek.

Igen, megértem, ha valaki dán, olasz, angol, svéd, mindenféle bolti vajas kekszet vásárol inkább, mert ez totál macera. Amikor viszont sikerül, az nagyon jó érzés. Hihetetlenül gyorsan elfogy a keksz, töredéke ennek az ideje az elkészítésnek.

Hozzávalók:

440 g finom liszt

160 g porcukor

2 evőkanál (40 g) méz

1 g finomszemcséjű só

1 fél lapos mokkáskanálnyi vanília őrlemény

250 g puha vaj

4 db L-es tojás sárgája

További felhasználás:

- Krémmel tölteni (kipróbálása még hátra van)

- Celofán zacskóban, díszszalaggal gasztroajándéknak.