Rém egyszerűnek tűnik a házi kockacukor gyártása, de mielőtt még beleélem magam, hogy ezzel árasztom el karácsonykor teával megajándékozottjaimat, inkább kipróbálom időben karácsony előtt. 

Egy müzlis kerámia tálba öntöttem 1 jó bögre kristálycukrot, majd 1 teáskanállal kezdtem adagolni hozzá a hideg csapvizet. 4 teáskanál vizet adtam hozzá összesen. Minden kanál után egy fakanállal alaposan elkevertem a masszát. A cukornak nem szabad feloldódnia, vizes homokhoz, sárszerű állapothoz hasonlítják a leírások azt az állagot, amíg vizezni kell a cukrot, hogy tapadós legyen. 

Van egy kiürült bombonos dobozom, először abban próbáltam formára nyomkodni a masszát. Nem ajánlom, a bonbonos dobozokban lévő vékony anyagú tartó nem alkalmas erre a célra. Lehet, hogy van olyan, ami igen, de az enyém sajnos nem volt alkalmas erre a célra.

Elővettem a szilikonos mackós formát. Ez elég merev szilikonból készült, sütésre nem használom, csak jégkockát lehet benne készíteni, de erre a formázási célra tökéletesen megfelelt.

Az egyik leírásban azt olvastam, hogy először alaposan bele kell nyomkodni a formába, majd amikor az a réteg letömörödött, akkor még fel lehet tölteni a formát, de akkor már nem kell annyira tömöríteni. Nem több rétegben tömörítettem, hanem egyszerre telepakoltam a formát a nedves cukorral, majd gumikesztyűben tömörítettem az egészet, ami csak belefért.

Egy másik leírásban azt olvastam, hogy a formából azonnal ki kell fordítani, nehogy belekössön, mert később roncsolódás nélkül nem lehet kiszedni. Ez már csak azért is jó ötlet, mert ha kevés formánk van és véletlen sok masszát készítettünk, lehet sorozatban gyártani.

Egy harmadik leírás szerint zsírpapírral kell kibélelni a formát, de ezt el sem tudom képzelni, hogyan lehetne gyűrődésmentesen megoldani. Meg hát, nem az a lényege a szilikon formának, hogy abból minden kijön? A zsírpapíros bélelést nem próbáltam ki.

Először egy mackót készítettem, megpróbáltam kifordítani, egyből kijött a formából, de nem lehetett tálcára tenni, mert folyton eltört. Ezért először az összes mackóformát teletömtem cukorral. Elővettem egy fémtepsit, óvatosan ráborítottam a formát és egyszerre leemeltem a kész mackókról. 

Muszáj jól tömöríteni, mert kiborítás után szétporladhat.

Közben 170 fokosra előmelegítettem a sütőt, mert mézeskalácsot is sütök. A gyors szárítás miatt kikapcsoltam a sütőt és betettem a még forró sütőbe a fémtepsit a medvékkel. 10 perc múlva megnéztem, csodás vattacukor illata lett a sütőnek, a medvék nem porladtak, nem folytak, nem színeződtek el (eleve nem vártam ilyet, de azért leírom, hogy mit tapasztaltam). Az egyik medvét megfogtam, felemeltem, szépen megszilárdult kívülről, de még érezhetően nedves a közepe felé.

Elvileg fölösleges melegbe tenni, a fűtött szobában is ki tud majd száradni, de most rendelkezésre állt a sütő, így kipróbáltam, segít-e neki.

Végül kicsit megfolyt a medvék körül a cukor a forró, de kikapcsolt sütőben, ezért 100 fokosnál melegebb helyen nem szárítom legközelebb. A mackókat egy üvegtálba tettem, már megtartják formájukat, felhasználásig a szabad levegőn a polcon száradnak tovább.

Fejlesztés, további dekorálási lehetőség:

Az elkészült formacukrot dekorálhatjuk cukordrazséval. Mézzel lehet a felületére ragasztni. Fogpiszkálóva érdemes egy csepp mézet a drazséra tenni és azzal ráragasztani a cukorformára.

*****

Hozzávalók:

1 bögre apró szemcsés kristálycukor

néhány teáskanál csapvíz

dekorcukor

méz

fogpiszkáló

jégkockatartó, kis méretű szilikon forma, bonbontartó forma

*****