Az aranygaluska készítése nem tűnt gyors és könnyed feladatnak vasárnap estére, de mégis belevágtam, hátha most kivételesen jól sikerül és nagyobb népszerűsége lesz a gyerekek körében, mint legutóbb.

Az egész ötletet 2,5 dkg megmaradt élesztő adta, amit ha most bent hagytam volna a hűtőben, akkor tuti következő vasárnap találok meg újra, amikorra már teljesen tönkremegy.

2 dl tejet langyosítottam, elkevertem benne 1 kiskanál cukrot és 2 kiskanál lisztet. Ekkor tettem csak bele az élesztőt, mit egy kis habverővel simára szoktam keverni a tejben. Amíg arra vártam, hogy a talált élesztő életjelet adjon a mély müzlistálban, addig kimértem a többi hozzávalót a tésztához egy dagasztótálban.

Kimérve beleszitáltam a lisztet, a porcukrot, a finom sószóróból a sót, majd egy száraz habverővel alaposan elkevertem a porokat. Hozzáadtam a tojásokat, a puha vajat, a másik adag langyos tejet, majd az életre kelt élesztőt, amin nagyon látszott az akarhatnék.

Az egészet (gumikesztyűs) kézzel összekevertem, majd kézzel kezdtem simára dagasztani. Ahogy forgattam és húztam a csípkedő, felszedő mozdulattal a ragacsos tésztát a tál aljáról, érezhetően egyre jobban összeállt és egyre kevésbé volt ragacsos a felülete, majd néhány perc múlva már az egész egy egységes, puha, langyos, rugalmas, de lágy tésztává állt össze. Finoman gyúrtam, forgattam, egyre jobban elvált az edény falától, érezhetően egyre könnyedebb lett.

Rázártam a kelesztőtál fedelét és 45 percig hagytam pihenni a konyhában. Akkorra kikandikált a tálból.

Lisztezett felületre borítottam az egészet. Ami esetleg rátapadt az edény tetejére vagy oldalára, azt levakartam, de külön gyűjtöttem. A végén ezt is és a szaggatásból maradt apróbb darabokat is finoman, nem keményre, csak össszegyúrtam és kiszaggatam szintén.

A lisztre borított massza elkezdett szétterülni, ezért félbehajtottam, ettől az aljáról egy kicsit lisztes felület került felülre is, így már nem tapadt a kezemhez. Megigazítottam, hogy alulmindehol legyen finoman lisztezett, majd kb. 2 ujjnyi laposra lapogattam, húzogattam a tésztát, igyekeztem ezt a könnyed, puha szerkezetét megőrizve vékonyítani. 

Akkor egy kisebb pogácsa szaggatóval (kb. 4 cm-es) szépen a szélétől kezdve, minél kisebb leeső részt kerítve kezdtem kiszaggatni. Ekkor bekapcsoltam a sütőt 180 fok alul-felül sütéses programra, hogy előmelegedjen.

A mély tepsit kikentem szilikonos ecsettel puha, olvadt teavajjal. Erre a vajazott felületre kerültek a kiszaggatott korongok, aminek az alja kicsit lisztes volt, ez került szintén alulra.

Mikor tele lett a tepsi, megkentem a tetejüket olvasztott vajjal a szilikonos ecsettel, majd megszórtam cukrozott dióval. Ezt most így egysorosan sütöttem, tudom, vannak, akik több szintesen sütik az aranygaluskát, akkor a cukrozott korongokra még egy sort tesznek.

Egy másik tepsibe is ugyanígy tettem egysorosan a korongokat, lekentem vajjal, majd kristálycukorral megszórtam.

Mindkét tepsit egyszerre tettem a sütőbe.

20 percig sült, utána 3 percenként emeltem még a sütésidőt, főként a színét figyeltem a tetején, oldalán és próbáltam alá is nézni a talpához, nehogy megégjen. Nem kellett 30 perc ennek a tésztának, hogy átsüljön.

Amikor kivettem, hogy a talpa ne száradjon ki a  forró tepsiben, inkább átszedtem kerámia tálra, hogy ott hűljön ki.

A gyerekek azonnal nekiláttak, persze vanília öntetet is kellett gyorsan főznöm, de az már hamar ment.

Hozzávalók:

• 2,5 dkg élesztő
• 200 ml langyos tej
• 70 dkg finomliszt
• 8 dkg porcukor
• 2 dkg finom só
• 4 db L-es tojás sárgája
• 10 dkg puha vaj
• 300 ml langyos tej
• 5-10 dkg puha, olvadt vaj a lekenéshez
• 20 dkg cukrozott darált dió a tetejére szórásnak
• 2-3 evőkanál cukor a tetejére szórásnak
• Vanília öntet

(receptjét később leírom)

Sütés előtti képek: