Egy időben kétféle kenyér sütéséhez nem dagasztottam, azaz csak összekevertem a kenyértésztát éjfélkor. A tészta egyik feléből gyökérkenyereket sütöttem a reggelihez, a másik felét megpróbáltam római tálban megsütni. Amíg sül, leírom, hogyan készítettem.  

Egy fedeles dagasztótálba kimértem a lisztet, hozzáadtam a sót és alaposan elkevertem kézi habverővel. Ezután hozzáadtam a szárított élesztőt és ezzel is alaposan elkevertem. Ezután egy fakanállal kevergetve  hozzáöntöttem a csapvizet, amit nem langyosítottam meg, mert elég meleg nyári éjszaka volt, úgy gondoltam, elég lesz ez az általános meleg a konyhában, ami az asztal közepén éri a tálat. Rátettem a fakanállal összekevert tésztára a kelesztőtál fedelét és lezártam a fedelével. Sejtettem, hogy kevés lesz ez a kelesztőtál, reggelre ki is bújt a tészta belőle, tehát érdemes nagy tálba tenni az alapanyagokat és inkább üvegfedővel lefedni, hogy legyen ideje a tálban 12-20 óra alatt megkelni, dolgozni.

Reggel a munkapultot alaposan 2-3 evőkanál liszttel beliszteztem.

Elővettem egy tiszta konyhakendőt és 1-2 evőkanál liszttel megszórtam és elterítettem rajta a lisztet középen, ahová a kenyétésztát szántam. 

A tálból egy szilikonos lapát segítségével kiborítottam és kikapartam a lisztre a nyúlós, lyukacsos tésztát a lisztezett munkafelületre.

Az elterült tésztát a szilikonos lapáttal kettévágtam.

Az egyik feléből gyökérkenyeret készítettem a reggelihez.

A másik feléből alaposan lisztezett felületen lisztes kézzel a tésztát 1 ujjnyi vastagra lapogattam, majd a két szélét harmadolva egymásra hajtottam. Ugyanezt megcsináltam az ellenkező oldaláról is, felülről és alulról középre hajtottam a két szélét. Amikor készen lett a puha batyu, alányúltam két kézzel és óvatosan az előre elkészített lisztes kendőre tettem, majd ráhajtottam a kendőt.

Amíg sült a gyökérkenyér, már betettem a római tálat a sütőbe mellé, mert befért. A reggeli ideje alatt 250 fokos sütőben melegítettem az üres római tálat. Mivel ezt sokszor használom, amikor a tálat kinyitottam, forró gőz csapott ki belőle. A római tálat nehéz kinyitni, ezért én széles pengéjű vágókéssel szoktam óvatosan megemelni a tetejét, majd utána vastag, SZÁRAZ!!! kendővel védve a kezemet emelem le a tetejét, amit nem teszek a konyapultra, inkább a gázsütő rácsára teszem óvatosan, hogy semmiben ne tegyen kárt a közelében.

Széthajtogattam a kendőt és alányúlva, fejjel lefelé belehuppantottam a tésztát a forró római tálba. Ahogy esett, úgy puffant, nem igazgattam rajta semmit. Óvatosan rátettem a fedelét, majd visszatettem a sütőrácsra az egészet.

250 fokon sütöttem 30 percig, majd óvatosan levettem a fedelét a római tálnak. 

200 fokra mérsékeltem a sütő hőmérsékletét és újabb 25 percig sütöttem.

Kivettem a sütőből, kitettem egy csuhékorongra, hogy hűljön. Annyira lisztes a teteje, hogy nem tudtam lespriccelni. Egyszer csak apró kattogásokat hallottam. Azt gondoltam, ez csak akkor lesz, ha nagyon jó kenyeret sütök és vízzel lespriccelem. Most örvendezek és csodálkozom egyszerre.

*****

Hozzávalók 1 adag római tálba való kenyérhez:

40 dkg BL 80 kenyérliszt

10 dkg teljeskiőrlésú búzaliszt búzacsírával dúsítva

1 teáskanál adalékmentes só

1/2 csomag szárított élesztő (3,5 gramm)

400 ml langyos csapvíz (felforralt visszahűtött lenne a legjobb)

4-5 evőkanál liszt a formázáshoz

*****

Tapasztalataim:

• Nem kelt meg annyira, mint vártam, lehet, hogy a szárított élesztő nem volt elég életerős. (?)
• Egyáltalán nem ragadt bele a felforrósított római tálba a tészta. Bár körültekintést igényel a forró római tállal való sütés, de nagyon megéri. Ha már előkerült, ma még a fűszeres csirkecombok is ebben fognak megsülni hamarosan.