Az elmúlt hetekben egy ideig gyengélkedtem, de szerencsére nagyobb bajom nem lett, komolyabb gyógyszereket sem kellett szednem, viszont akkor kezdtem el fokhagymát enni, mert meg is kívántam és olyat sikerült vennem Mórahalmon a körforgalomnál (forrásként Makót említette az eladó), amitől nem mint Süsü, a sárkány vetett tüzet a szám, de azért szittya, ízes, zamatos és feszes gerezdjai vannak. Miután egy hétig fokhagymás pirítóson és fokhagymás krumplilángoson éltem és megközelíthetetlenné váltam az engem folyton körbelengedező fokhagyma felhőben, a bacik is eltűntek.
Ma egy forró fokhagyma levesre vágytam, ezért két fej fokhagymát megpucoltam és apró darabokra vágtam.
Vajon megfuttatom, 12 gabonás liszttel megszórom, amit picit rá pirítok és felöntöm vízzel, nehogy megégjen a fokhagyma. Borssal, szerecsendióval, de ha épp van szárított zöldségkeverékem, akkor még azzal is fűszerezem. Persze fel lehet önteni csontlével vagy leves alaplével is, de egyszerűen így vízzel és egy kicsivel ízesebb fűszerekkel is tökéletes lesz.
Keményítőt elkeverem a főzőtejszínben és ezzel behabarom. Újraforralom és ha még szükséges, forró vizet hozzá adva hígítom.
Fűszeres kenyérkockával, krutonnal, levesgyönggyel, reszelt sajttal lehet tálalni.
