Na, ez is a sose sikerül listán van igen előkelő helyen... de nem adom fel, rendszeresen próbálkozom. Új és újabb módokon rontom el. Hol túl sűrű, hol túl híg, hol túl édes, hol túl savanyú, de volt már csomós és főzelékszerű, vagy túl sok tésztát főztem bele, vagy épp nagyon keveset. Ami biztos, finom ízű paradicsomból főzni a legegyszerűbb és várhatóan a legsikeresebb.
Egy fakanálnyi vajat felolvasztottam, erre került 2 evőkanál liszt. Világos színűre pirítottam a lisztet, de nem volt olyan sok zsiradék, hogy ez egy krémszerű anyag legyen, inkább morzsás volt és jó illatú.
Felöntöttem hidegvízzel és habverővel megpróbáltam simára keverni. Végül megvártam, hogy felforrjon, kitartóan kevertem, ez jól besűrűsödött és majdnem úgy nézett ki, mint egy sűrű besamell mártás.
Felöntöttem 2 üveg házi paradicsomlével. Jó csomós lett ismét, de kitartóan a habverővel próbáltam elsimítani.
Kétszer sóztam, mert a natúr paradicsomlé nem volt sós, de elsózni sem akartam.
Cukor az ment bele jócskán, a recept eredetileg 2 evőkanállal írt. (A menzán nem is paradicsomlevest adtak, hanem paradicsom szörpöt, ha visszaemlékszem annak édes ízére.)
Amikor felforrt és még mindig csomós volt, botmixerrrel tökéletesen simára lehetett kevertetni. Ez után tettem bele a betűtésztát (Gondos Cekkertől) és mivel nekem ebből a receptből és ízlésem szerint is hiányzott a hagyma, ezért egy fej hagymát egészben és egy-két babérlevelet is még belefőztem az íze kedvéért.
Zellerlevelet nem mindig szoktam belefőzni, pedig tudom, hogy szokás azzal is ízesíteni.
A zellerlevelet régebben a fagyasztóban tároltam frissen tartó fóliába csavarva.
Az utóbbi években már, ha sikerült egy alkalommal több zellerlevelet is vennem, vagy esetleg volt a kertben, akkor inkább aszalógéppel megszárítottam és úgy tároltam.
*****
Hozzávalók:
- vaj
- liszt
- hőkezelt paradicsomlé
- só
- cukor vagy méz
- egy egész fej hagyma egyben
- egy-két levél babérlevél
- 1-2 szál friss vagy szárított zellerzöld
- betűtészta (Gondos Cekker) esetleg eperlevél tészta
