Rég óta szeretném a gyümölcsleves repertoáromat bővíteni a meglévő meggy, cseresznye, eper, trópusi gyümölcsök mellett a legegyszerűbb és legelérhetőbb gyümölccsel, az almával. Volt már néhány próbálkozásom, de ez a karamellizált virágmézes eddig a legfinomabb. Szerecsendióval, gyömbérrel és szegfűszeggel fűszereztem.
Először az almát megpucoltam. Kifejezetten kemény húsú, egyáltalán nem barnuló fajta volt itthon, de sajnos a pontos fajta nevet nem tudom, mert ajándékba kaptam. Mindenesetre a vízbe nem tettem citromot és egyáltalán nem barnult meg, még főzés után is szép sárga maradt, amilyen eredetileg volt pucoláskor.
A virágmézet és a cukrot a legkisebb lángon kezdtem el összemelegíteni. Időnként megkevergettem. Idővel felhabzott és nagyon-nagyon finom illata lett. A fehér hab elkezdett kicsit sötétedni, gondoltam, ez már biztos a karamellizálódás jele, ezért a kockára vágott almákat beleforgattam és még néhány percig kevergettem a mézes mázban.
Felöntöttem vízzel és fűszereztem szerecsendióval, gyömbérrel és szegfűszeggel.
Lassú tűzön főztem, hogy a kemény alma megpuhuljon. Azt tapasztaltam, hogy ez az alma sosem akar megpuhulni és kb. ugyanolyan savanyú maradt, mint karamellizálás előtt, de azért nem adtam fel. Jó ideig főztem, de ez nem változott.
A tejszínt elkevertem a keményítővel, majd közel 20 perc főzés után beleöntöttem a levesbe. Jól elkevertem, hagytam, hogy felforrjon és már tálalható is volt.
Késő estére is maradt egy adag, az megjárta a hűtőt is, nem is melegítettem forróra, mondhatom, hogy addigra értek össze igazán a leves ízei.
Hozzávalók:
- 2 púpos evőkanál virágméz (nekem már megcukrosodott, de így is tökéletes)
- 2 evőkanál cukor (vagy ízlés szerint lehet még beletenni)
- 4 alma
- 1 liter víz
- 1/2 mokkáskanálnyi őrölt szerecsendió
- 1/2 mokkáskanálnyi őrölt szegfűszeg
- 1/2 mokkáskanálnyi őrölt gyömbér
- 1 dl tejszín
- 3 teáskanál étkezési keményítő
