Eddig a hűtőben várta az aludttejem, hogy végre legyen időm rá. Még nem igazán kóstoltam aludttejet, gyerekként pláne elkerültem, de most megkóstoltam és meglepődtem mennyire finom, lágy, krémes íze van. Így már bátran vágtam bele életem első prósza sütésébe.

Úgy tudom, hogy egy zalai étel a prósza, de eddig még soha nem kóstoltam és soha nem sütöttem. Mai Móni receptje viszont annyira egyszerűnek tűnt, ezért ebéd után el is készítettem, hogy legyen péntek délutánra valami sütemény itthon.

Először ott akadtam el, hogy én azt gondoltam, hogy az aludttejet rejtő kerámia tál alján majd lesz savó. Ezért először óvatosan egy evőkanállal egy keverőtálba szedegettem felülről lefelé haladva az aludttejet, hogy a savót azt ne tegyem bele. A tál alján derült ki, hogy nincs savó alatta, a tej átaludta a tálat a tetejétől az aljáig. Közben rétegenként megkóstoltam, mert valamiért a másik félelmem az volt, hogy az aludttej megkeseredhet. Az igaz, hogy a legtetejének volt egy kis kapros beütése, mivel a hűtőm másik elhanyagolt lakója az aszalt kapor szára, amiből kovászos uborkát szeretnék készíteni, de nem kaptam megfelelő uborkát napok óta. De ahogy haladtam lefelé a kóstolgatással, megszűnt a kapor illat és egyre finomabb és bársonyosabb íze lett az aludttejnek. Nagyon elégedett voltam az alapanyagommal és egyre nagyobb reményeket fűztem a prószámhoz.

Az aludttejbe beletettem a sót, a tojásokat, a cukrot (duplán), a lisztet és egy kézi habverővel simára kevertem.

Szilikonos sütőpapírral kibéleltem egy 20*30 cm-es tepsit, beleöntöttem a masszát.

Mivel még volt egy adag szilvám a fagyasztóban, azt 3-4 percig mikróval átmelegítettem, majd a massza tetejére tettem. A szilvák közé pedig tejfölt kanalaztam.

180 fokos légkeveréses sütőben 45 percig sütöttem. Azt gondoltam, hogy kevés lesz ez az idő, mert a tejföl nem adta azt a sült jellegét, amit a rakottas ételeknél szoktam látni, de megnéztem néhány prószás fotót a neten és láttam, hogy mások sem sütik sötét színűre a tejfölt.

A tészta a papír mellett jól láthatóan megsült, így kivettem a sütőből és hűlni hagytam a tepsiben a konyhapulton.

1-2 óra múlva kóstoltam csak meg, amikor már meghűlt. Papírostúl kiemeltem a tepsiből az egész süteményt, majd éles késsel a szilvákhoz igazodva szeleteket vágtam.

Érdekes a metszete, mintha egy sűrű pudingot vágtam volna ketté. A házi tojástól nagyon szép sárga lett a színe, a szilva pedig nem lekvárosodott meg a tetején, csak megsült.

A szeletet jól megporcukroztam és megkósoltam. Hűűű, hát ez igazán, nagyon finom zalai étel.  Uzsonnára jókora adagot megettem belőle. A gyerekek szerint pfff szilva, a férjem szerint egyszer meg lehet enni. Ennek a tartózkodó fogadtatásnak most kivételesen azért örülök, mert közel 20 éve szerettem volna prószát enni. Most ez mind az enyém. Élek vele. 

*****

Hozzávalók a tésztához:

• 1 liter tejből aludttej
• 1 mokkáskanál finom só
• 4 db tojás
• 8 evőkanál cukor (mérőkanállal mérve)
• 30 dkg kenyérliszt (BL80)

Hozzávalók a tetejére:

• kb. 12 szem magozott, felezett szilva
• 1 kis doboz tejföl
• porcukor

*****